Egy ideje tapogatóznak a kínaiak a sport, de legalábbis sportosnak látszó motorok irányába. Az európai piacon eddig nem jelentkeztek ezekkel, de a QJ Motornál a korábbi MV Agusta alkalmazottak, Adrian Morton és Paolo Bianchi vezetésével a lokális piacukra már dobtak ki érdekes modelleket. Az SRK 921 és az SRK 1000 amolyan F4 és Brutale 1000 RR aspiránsok, de ezekről most csak a kontextus kedvéért ejtettünk szót. Ami minket érint, az az SRK 800 RR, ami az olasz motoros csatatéren debütált.

Az SRK 800 RR nem sportmotor, de profi imitátor, ilyet pedig nem csak a kínaiak csinálnak. Nem véletlenül hozom példaként a Honda CBR650R-t, mert akár szemből, akár oldalról nézem a piros QJ-t, leginkább arra emlékeztet. És nem csak a fényszóró kialakítása és a sziluett más pontjai, hanem a lelkület is.

A QJ-hez saját fejlesztésű (igen, ezt mondják) soros elrendezésű, négyhengeres motort gyártottak. 778 köbcentiből mintegy 101 lóerőt hoztak ki, ami visszafogottnak hangzik egy ekkora köcsögsorból. Érzésre azt mondanám, hogy ebben is a CBR650R-t tűzték maguk elé, ami 95 lóerő, annál kellett egy hajszállal többet összehozni. Tömegből pedig a Honda 208 kilójához képest eggyel kevesebbet, szóval 207 maradt a mérlegen. Látszik, hogy tanulják a marketinget, ugyanis ezt kivételesen csontszáraz adatként adtak meg.

A körítés pedig szokásosan kínais, azaz nagyon figyeltek rá, hogy a beszállító neve ismerősen csengjen a vásárlóknak, de nem a brand csúcstermékei. Azaz Marzocchi futómű, Brembo fékek, Pirelli gumik. A lengővilla alumíniumból készült, a váz viszont önmagában árulkodik arról, hogy ez azért nem igazi sportmotor: az a távol-keleti acélipar terméke. A lábtartók viszonylag magasan ülnek, a kormány távolról sem emlékeztet csutkára. Na, láttunk már ilyet. Mondom én, hogy CBR650R recept, ami mint a legtöbb QJ esetében, a végső vételár tükrében lesz igazán érdekes.