Minden hengerelrendezésnek megvan a maga szépsége a motoriparban. Kalapál? Pragmatikus? Hátbaver? Ez a karakter. De van egy, aminek hívei a mai napig talán a legtöbben vannak. A sornégy egyház követői, akik akkor boldogok, amikor lelki füleikbe 10 ezres fordulatszám felett énekel valami. Valami lehetőleg japán. Az ő örömükre a Kawasaki nem engedte el, sőt a következő évre megfiatalította a Z900-at. Hiszen aki a sornégyet szereti, rossz ember nem lehet.
És ezzel rajt-cél győzelemmel megérkeztünk a motorblokkhoz, amiről leginkább azt lehet elmondani, hogy a Kawasaki életben tartja a 125 lóerős, 948 köbcentis sornégyest. Bár esik szó az elektromos fojtószelepről,meg a kedvezőbb fogyasztásról, de a maga műfajában ez nehezen értelmezhető előny. Egyébként határozottabb középtartmányról és 16 százalék üzemanyag spórolásról beszélnek. Nyilvánvalóan létezik olyan körülmény, ahol ez megtörténik, a lényeg azonban inkább az, hogy ezen a blokkon nem fog ki az Euro5+.
Van viszont gyorsváltó, ami már egy jól érzékelhető előrelépés. A Kawasaki szerint ráadásul már 1500-as fordulatszámtól jól használható. Ezen felül megérkezett a Z900-ba az IMU, valamint lecserélték az első féknyergeket, amikkel kapcsolatban nem is a fékerőt, hanem a lineárisabb erőleadást hangsúlyozzák. Apropó súlyozás: a tömeg, na az nem változott, így a Z900 legnagyobb hátránya versenytársaihoz képest továbbra is a ráolvasható kilogrammok mennyisége.