Totalbike Vakbarát Hírportál

Kíméletlen időjárás, kíméletlen versenyek, kíméletlen tragédiák

2022. június 11., szombat 11:31

A 2022-es TT továbbra sem a legszebb arcát mutatja, újabb halálesetek és rendkívül változékony időjárás az idei versenyhét legfőbb jellemzője.

Ugyan nekünk, magyaroknak mindenre van egy frappáns kifejezésünk, a pénteki napon történtekre leginkább az angoloktól idéznék, hogy érzékeltessem, miként érzem magam – fucked up. Elbaszott egy év részben, jelen pillanatban így érzem. Voltak a lényegtelen dolgok, minthogy rendeztek végül egy csodálatos Supersport versenyt, vagy hogy némi toporgás után ismét elmaradt a Seniorok futama pénteken. Erre már a paddockban is egyre többen reflektáltak, és jelezték, ha például a keddi napon – amikor szünnap volt – lezavartak volna néhányat, rég meglehettünk volna az egésszel. De persze a versenyzőket is megértjük, szükségük van a pihenésre. Adott volt viszont a szerda, amikor két és fél óra várakozás helyett a Supertwin után azonnal következhetett volna a Supersport, helyette mégis inkább pályát nyitottak, és újra zártak. Eleinte nagy tisztelettel fogadtam el ezeket, viszont amikor helyi szakújságírók és csapatvezetők is erről regélnek a háttérben susmorogva, úgy érzem, van némi alapja az elégedetlenségnek.

Arra viszont, ami a pénteki oldalkocsisok versenyén történt, tényleg csak azt tudom írni, hogy elbaszott az egész. Roger és Bradley Stockton apa-fiú csapatként indultak a TT-n, közösen először. Az édesapa, Roger 56 éves volt, huszadik TT-jét teljesítette, fia Bradley 21, és az elsőt. A sofőr papa többször visszavonult, de amikor a 16 éves fia bejelentette, szeretné az apja utasaként teljesíteni a TT-t, úgy döntött, folytatja. A fiú egyéves korában járt először a szigeten, amikor édesapja már versenyzett. Rendkívül rövid idő alatt tanulta meg a pályát, és alig várta, hogy együtt versenyezzenek. A tragédia a korábbi oldalkocsis balesethez hasonlóan ismét az Ago's Leapnél történt. További szavak a történtekre nagyon nincsenek, együtt élték az álmaikat, és adták a végtelennek.

A sajnálatos baleset miatt a Senior ismét csúszott, az eső közben érkezett, a futam pedig elmaradt, és beteljesedtek a félelmek, miszerint szombaton nem lesz elég személyzet a biztonságos verseny lebonyolításához. Ezen a ponton a szervezők felhívást tettek közzé, és mindenkit arra biztattak, aki érez magában némi bátorságot, jelentkezzen pályabírónak. Az angolok pedig nem lennének angolok az összefogás nélkül, és bár lehet őket kritizálni, amennyire csak szeretnénk, de úgy tűnik, társadalmilag rendben vannak. Az összefogás és a felhívás következtében három óra lefolyása alatt meglett a szükséges létszám, nyolcvan újonc pályabíró vehette át a narancssárga szeretetcsomagot péntek este.

Barátunk és lakótársunk, David – akit Mike barátomnak köszönhetően ismerhettem meg – szintén érzett magában elég erőt, hogy szombatra extra feladatot vállaljon, és a közönség élvezni tudja a kékszalagos futamot. David 45 éve él az Egyesült Államokban, brit születésű, idén lesz 71 éves, az idei az első TT-je. Állítása szerint annyira magával ragadta az esemény, hogy kérdések nélkül tudta, legszívesebben részesévé válna, így a nem várt fordulat hatására teljesült ez az álma. Másfél órás tanfolyamon vett részt, amelyet egy vizsga követett, végül pedig a vezető pályabírók jelölték ki számára a megfelelő helyet a pálya mentén, közvetlenül a Ballig Bridge után.

Nem volt egyedül, hiszen szinte minden csapat delegált pályabírónak olyan tagokat, akiknek nem maradt feladata szombatra. A leggyorsabb újonc címet elnyerő Glenn Irwin például mindkét testvérét, a szintén brit Superbike bajnokságban versenyző Andrew-t, valamint a tizenhétszeres MX1 bajnok Greame-t is elküldte, így az Irwin fivérek szombaton a pálya széléről figyelhetik Glennt.

Az egyetlen megható pénteken talán Michael Dunlop huszonegyedik győzelme volt a Supersport kategóriában, aminek jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Már csak azért is, mert ezzel a győzelemmel egyértelművé vált, Michael Dunlop az egyetlen, aki éles versenyben képes megverni Peter Hickmant, reményt adva még az ósulis közúti versenyzők számára. Bár tudjuk, Michael Dunlop minden téren más liga.

A kényszerű pihenőnapon beszélgettünk mind a Shoei, mind az Arai sisakokért felelős munkatársaival, akik elmondták, a TT versenyzőkkel viszonylag egyszerű az élet, nem kérnek extra módosításokat a sisakokon. Néhányan a homlok részre szeretnének extra párnát, de semmit több. Leginkább az apró műanyag alkatrészek törnek, ezekből van a legtöbb a szervizkocsiban, ezek is leginkább azért, mert sokszor csapódik a versenyzők feje a tanknak vagy a motor plexijének, így elkerülhetetlen. Természetesen vannak, akik madarakkal is találkoznak, az ő helyzetük nyilván összetettebb.

Így a legfőbb feladat ezek pótlása és a sisakok szárítása, a plexik párátlanítása. És ha valaki extra információra vágyna, megtudtuk azt is, hogy Michael Dunlop sisakmérete S-es.

Rovatok