Totalbike Vakbarát Hírportál

Nem beszél zöldségeket. Ugye?

Teszt: Honda SH125i VETRO – 2024.

2024. június 22., szombat 07:03

Robogóval nem csak hatékonyabb, zöldebb is vagy, mint a legtöbb autós. A Honda SH125i VETRO esetén ez utóbbit szó szerint is értheted, mivel az új, áttetsző zöld burkolati elemei állítólag közel 10% széndioxid kibocsátást spórolnak meg a hagyományosan festett elemek gyártásához képest. Mókus vagyok, vakulok. Szerencsére minden más szempontból az SH mentesült a marketing-zöldségektől, hiszen nincs szüksége ilyesmire: jó termék, és kész.

A hasonló árú 125-ös Hondák közül az SH125i a hagyományosabb, a robogósabb üléspozíciójú nagykerekű modell, míg a PCX125 a kanapésabb, és ugyan műszakilag az SH igényesebb, de felhasználói szinten mindkettő mellett ugyanazokat az alapvető érveket lehet felhozni: 2 liter körül fogyaszt, megbízható, olcsó karbantartani és tartós. Csak az érdekesség kedvéért megnéztem a használtpiacon, van ezekből bőven 100 ezer kilométer fölött futott példány is eladó, ami még mindig szabad szemmel látható pénzt ér, és talán pont ezzel indokolnám, hogy miért egy ilyet ajánlanék megvásárlásra, mint az olcsóbb kínai konkurenseket.

Mi az a VETRO?

A Vetro olaszul üveget jelent, és állítólag a Honda olaszországi gyárának munkatársai találták ki az áttetsző burkolatú robogó ötletét. A Vetro szériaként már régebben is jelen volt a gyártónál, a 90-es évek végén az ötven köbcentis Honda Sky-ból is volt Vetro, ezt a harcos állapotú példányt Perlaki kollégával fotóztuk Erdélyben.

AZ SH125i kereke elöl-hátul 16-os, ami kiemelkedő a 125-ösök között, és hátul is tárcsafékes, elöl-hátul 240 milliméteres tárcsákat kapott, így a nagyon egyszerű acél csővázával együtt is elég stabil rossz minőségű úton. Kezdőknek segít a kipörgésgátló, amiről azt hittem, egy ilyen CVT-váltós, viszonylag gyenge robogón soha nem fogom érezni a hatását, de elég volt egy közepes eső, hogy elfogadjam a hasznosságát, az ABS pedig elég érzékenyre, kezdők fékrángatásához van hangolva, ami szintén lehet előny azoknak, akik épp autóból ülnek át.

A stabil futás vonzó, a 16-os felnik miatt az SH egyszerű futóművével is átlagon felüli gördülési biztonság garantált, elöl 33 millis becsúszószárakkal rendelkező, hagyományos teleszkópja, hátul pedig a szokásos dupla rugóstagja van. A nagy kerék átka viszont a kis csomagtartó, az ülés alatt egy viszonylag formátlan, és nem is túl nagy tároló van, a zárt bukósisak csak a hátsó dobozban fog elférni, az ülés alá leginkább kesztyűt meg egy kisebb bevásárlózacskót lehet bedobni.

12 Nm nyomaték és 13 lóerő elég ahhoz, hogy az SH125i fürgén gyorsuljon fel 70-ig, tisztességesen érje el a stabil utazósebességként értelmezhető 90-et, majd onnan szép lassan, egyével lépkedve eljusson nagyjából 105-ig, a 8 ezres teljesítménycsúcsához közel.

Meredek országúti előzést nem érdemes vele bevállalni, autóúton valószínűleg keserves a kamionok mögött, de elővárosi közlekedésre, kisebb utakra kiváló, és mindenért vigasztal, hogy miután 350 kilométert motoroztál és bemész a kútra megtankolni a 7 literes tartályt, az ötezresedből még egy csokit is tudsz venni, és az éves biztosításod sem lesz sokkal drágább két gyorséttermi menünél. Kedvenc extrám: a szegmenses LCD-kijelzőbe fixen integrált fogyasztásmérő, hogy a robogózás bármelyik pillanatban kéjeleghess a 2,1-2,3 liter körüli értéken.

Technikai érdekességek közül két dolog van az SH-ban. Az egyik a start-stop rendszer, ami a szénkefe nélküli önindítónak köszönhetően villámgyors. Nem hittem volna, de azonnal megszerettem, és szinte hiányozni is fog a többi motorról.

Ha előregurulok a piros lámpához, és időben észreveszem, hogy sárgára váltott a lámpa, mire ténylegesen zöld lesz, már mozgásban vagyok, de ha agresszív mögöttem a forgalom, akkor egy gázpöccintéssel a lámpaváltás előtt be tudom indítani, vagy akár ki is kapcsolhatom az egészet a jobb oldali billenőkapcsolóval, de én sosem éreztem szükségét, ez ki van találva, régóta működik a Hondánál, én csak azon csodálkozom, hogy miért nem csinálják meg több motorjukon is.

A másik érdekességgel, a kulcs nélküli nyitással és indítással már nem vagyok teljesen elégedett. A kulcs helyén lévő kapcsolót benyomva kezd el kommunikálni a kulcs és a motor, tehát benyomom, várok egy picit, elforgatom és indítózok: egyszerűen hangzik, és biztosan gyorsabb vagyok így, mintha elő kéne vennem a kulcsot, de kicsit darabos a procedúra, ráadásul abban az állásban, ahol gyújtás nincs, viszont a tank és az ülés alatti rekesz nyitható, ott is van némi időhézag, mire ténylegesen lehet nyitni – nagyobb baj ne legyen, de itt még van mit reszelni.

1,5 millió forint – ha friss robogósként ülsz rá, meg fog változni az életed, garantálom, hogy imádni fogod az érzést a nyári autós nyomorból vagy a tömegközlekedésről átülve. Márkán belül maradva jóval fapadosabb alternatíva 1 millió alatt is van, ez a Vision 110, kisebb hátsó kerékkel, dobfékkel, még szerényebb kerékkel, inkább csak városi használatra. Van PCX125 is 1,3 millió alatt, ami hátul dobfékes, kisebb a kereke, de cserébe terpeszkedni jobban lehet rajta, és persze ott van a 125-ös Forza is, ami nagyjából minden jót egyesít, ami egy 125-ös robogón elérhető, cserébe 2,3 millióba kerül.

Ha belefér a kisebb kerék, a Suzuki ár/érték alternatívái elég jók, akár a Burgman 125, akár az Address 125 is lehet jó választás. Tajvanról a SYM árban nem vág alá nagyon a Hondának, a kínaiak viszont igen, a Keeway Vieste 125 például jóval olcsóbb, 900 ezer forint körül elhozható. Mivel nominálisan kevés a különbség, én valószínűleg maradnék a Hondánál, már csak a későbbi használtpiaci esélyeim miatt is.

Rovatok