Totalbike Vakbarát Hírportál

Szépen halad a kis Schwalbe felújítása. Kerekek összeálltak, gumik fent, gátlók bent, karosszériaelemek lefényezve. A többi pedig a videóban.

Különleges koncokat őrizget a szerkesztőség egyik eldugott odújában a Mohó Hiéna: Guld Péter kolléga hozott a Man TT-ről három pólót, amelyeket nem más mint az élő legenda, John McGuinness írt alá. Mi pedig versenyt hirdettünk, kerestük a legjobb versenypózt, de kritérium volt, hogy igazi motorra senki ne üljön. Elég erős pályamunkák érkeztek, a zsűrinek nem volt könnyű dolga. Olyannyira, hogy két körös szavazást kellett megejtenünk. Nézd végig a képeket, aztán görgess tovább az eredményekért.

A Man-szigeti TT a világ egyik legkeményebb motorversenye, igazi megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy vállald a kockázatot, és rajthoz állj: a vastökű hősök a kőfalaktól milliméterekre suhannak el nyélgázon, és sajnos rendszeresek a halálos balesetek, amelyek miatt évről évre felerősödnek a TT jövőjét firtató kérdések. Guld Péter kollégánk rendszeresen visszatér a szigetre, ahonnan ilyen zseniális beszámolókat és képeket hoz haza:

Az első benyomásaimat már megírtam a HJC új csúcs versenysisakjáról, az RPHA-1-ről. A csúcs versenysisak szóösszetétel nem csak egy arcoskodó fordulat, hanem mind a két eleme fontos. Mert valóban csúcstechnológia, kidolgozásban, műszaki tartalomban benne van minden, amit a gyártó tud - és jó pár más gyártó pedig ha megszakad, akkor sem -, de attól nem ez a termék, amiért mindenkinek rohannia kell a boltba, mert rétegigényt szolgál ki. Ez versenysisak, versenyzőknek.

A hétvégén zajlott az Erzberg Rodeo névre keresztelt, legendásan kemény hard enduró verseny, melynek fő esélyese az angol Graham Jarvis volt - a 47 éves motoros szinte minden nagyobb versenyt megnyert már, nem is egyszer:

• hatszor nyert Romaniacs-et
• hatszor nyert Sea to Sky-t
• ötször Erzberg Rodeót
• ötször Gate of Hellt

A motoros beöltözés folyamatos harc az elkurvulással. Például vettem egy Alpinestars motoros cipőt megúszós megoldásnak, hogy amikor kiugrom robogóval két sarokra, akkor mégse utcai cipőben tegyem, de azért motoros csizmát se kelljen húznom - azóta mindig van valami kibúvóm, hogy miért azt veszem fel: rövid útra megyek, sokat kell sétálnom, stb... Ugyanazokat a mintázatokat fedeztem fel a magamnak adott válaszokban, amikkel egy alkoholista vagy bármilyen más függő is operál: bármikor át tudom cserélni a versenycsizmára, úgysem lesz belőle baj, azért mégis jobb, mintha papucsban mennék, stb... Bezzeg nadrág terén már sok éve konzisztensen tartom magam: vagy motoros farmer, vagy egybe bőroverál.

Az alábbi képen a félköríves gumifolt azt mutatja, hol fordítottam meg a szerkesztőségi Aprilia SR50-et a parkolóházban, miután felébresztettem téli álmából, és konstatáltam, hogy jó erőben van. Nem maga a gumicsík a lényeg, hanem az út, amin eljutottam odáig, hogy a robogó tologatása idejétmúlt mozdulatsor.

Kinek mire porcosodik, van, aki az épített motorokra gerjed, mások a veteránokra, nekem ezek a műszaki különlegességek a kedvenceim, a ZX-7RR-en keresztül pedig be is tudom mutatni, hogy miért. Írtam már erről egyszer hosszabban is - ezt a homologizációs játékot a Ducati és a Honda űzte a legmagasabb szinten. A kötelezően előírt darabszám volt a trükk, amiknél a nagy márkák elengedhették a fantáziájukat: elég volt annyit készíteni, hogy meglegyen a nevezéshez szükséges minimum, ezeken lehetett akár veszteség is, a lényeg, hogy nyerjen, és akkor a mezei motorokból el tudnak adni annyit, hogy bőven megérje a végelszámolásnál.

A Joe Bar Team egy francia képregény, aminek az alkotója néhány kockában mesél el szórakoztatóan motoros szituációkat. A eredeti ötlet Christian Debarre-tól származik, amit Stéphane Deteindre vitt tovább, és bővített ki újabb karakterekkel. A Joe Bar sorozat 1990-ben indult, összesen nyolc kötet jelent meg belőle, de maguk a történetek 1975-ben játszódnak Párizsban - bár az évjáratban a Joe Bar nem mindig következetes, ugyanis modernebb motorok is előfordulnak benne, de ez lényegében mindegy is, hiszen maguk a poénok kortól függetlenül ülnek.

Marek Foltis egyedi motorja simán ott van a legcsodálatosabb házi projektek között, ami valaha szembejött (pedig erős a mezőny). A Bistella 500 egy fantasztikus őrület, és a nevéből kikövetkeztethető, hogy a lényege egy kétsoros csillagmotor, és ami a legdöbbenetesebb, hogy működik. És amitől imádom az egészet: a hasonló őrültségek általában Ausztráliából jönnek, ez viszont itt készült, szinte a szomszédban, Csehországban.

Guldot nagyon sok mindenért lehet szeretni, én például hosszú életet kívánok neki, vagy hát legalábbis éljen túl engem, ugyanis senki nem tud úgy nekrológot írni, mint ő. Tudom, önzőség, ez van, de ha egy mód van rá, az enyémet ő írja. Valószínűleg azért tud ennyire szépen írni elhunytakról, mert különleges viszonyt ápol a halállal, elvégre mi másért járna már tíz éve a Man TT-re. És nem csak kijárogat oda, hanem része lett annak a forgatagnak, ismer mindenkit és őt is ismerik. Sőt, gyanús, hogy szeretik is, mert szimpla ismertségből nem ülhetsz csak úgy fel a MotoGP-t, a Superbike-ot és a TT-t is megjárt veterán, Jamie Robinson mögé, aki aztán visz egy húzósat a TT hegyi szakaszán.

Impulzus alapú vásárlás. Pontosan ez történt 2021. július 3-án, amikor SWM-, illetve ha ez nem lenne jó, KTM-vásárlási szándékkal utaztam Balatonlellére a Full Gashoz. Az SWM-et újságíró haverjaim javasolták, mert végignézve a szokásos, ismertebb márkákból álló palettát, csak azt nem találtam rajta, amire mindig is vágytam, egy lelkes, könnyű igazi terepmotorra, amin elférek, ami azért megy is, keveset fogyaszt és egymagam is kiásom a sárból a puszta közepén, plusz kimehetek vele a világból, mert bírja a fenekem.

Januárban meghirdették a 100. születésnapi partit, 30 kilométeres körzetben az összes szállás napok alatt elkelt, az egy éve éhkoppot nyelő helyi vállalkozók fellélegeztek – jönni fog a sok tízezres tömeg, és végre fellendíti az idegenforgalmat a Lago di Lecco partján. Aztán július végén az egészet lefújták: az aktuális vírusvariáns ellen az eddig elért oltottsági szint nem biztosít elégséges védelmet. Mandello del Lario apró település, lehetetlenség szétválasztani a tömeget – érthető, hogy nem kockáztatott a helyi prefektus. Tehát az egész hetes mulatságot, a koncerteket, a tesztvezetési lehetőséget, a nagyszabású kirakodóvásárt, de főleg a potenciális vevők tömegének az egyetlen, és a kezdetek óta itt működő üzem közelébe csábításáról le kellett mondani. Amit nem tudott megakadályozni a polgármester: a legelszántabb márkarajongók érkezését és spontán összeverődését. Aztán az utolsó héten a Moto Guzzi is beleállt a maga módján: előzetes telefonos (?!) regisztrációt kérve, csak green passzal, maszkkal felszerelt látogatóknak a másfél éve zárva tartó gyári múzeumot is kinyitották négy napra, és a vezetett bejárás végén még meglepetésekkel is szolgáltak.

Nem azt mondom, hogy idén már nem ülök motorra, de ettől függetlenül kijelenthetem, a szezonnak vége, nagy dolgokra már nem számítok, így levonhatom az éves tanulságokat - legalábbis az AGV K6 sisakomról, amit szépen keretbe foglal, hogy az első nagyobb bevetése Barcelona körül volt a Yamaha MT-09 nemzetközi bemutatóján, az idei utolsó pedig ugyanazon a vidéken, csak most a Honda NT1100 volt az utazás apropója.

Előre szólok, ez szövevényes történet lesz.

Az egész pokoli nehezen állt össze. Még bőven nyár volt, amikor Guld felhívott, hogy segíteni kéne egy barátjának: van egy nemlétező versenymotorjuk, amit beneveznének a MAMI kupa zárófordulójára az Euroringen, és szerezzünk rá egy olyan versenyzőt, aki úgy tud menni vele.

A keményvonalas V8-fanatikusok száján olykor kicsusszan a fűnyírómotor kifejezés, ha a fogalmaik szerint apró motorral szerelt – Európában inkább átlagosnak számító – autókról beszélnek. A CarsAndCameras Youtube-csatornát futtató srácokat ilyen vádak nem érhetik, ők igazán a szívükbe zárnak minden olyan gépet, amit motor hajt, legyen az akármekkora. Ha pedig fűnyírómotorról van szó, akkor azt náluk szó szerint kell érteni. Egyik munkájuk lényege ugyanis, hogy egy rajongójuktól kapott Honda 919-be (ez a 900-as Hornet észak-amerikai verziója) beépítettek egy Predator 212-t.

Amióta az eszemet tudom, Rossi mindig ott volt. Huszonhat éve része a világbajnokságnak, és már több mint két évtizede a királykategóriának. Valósággal berobbant a legjobbak közé, pedig már akkor sem nyeretlen kétévesek alkották a GP mezőnyét, amikor megnyerte első 500-as világbajnokságát: gondoljunk csak Max Biaggira, Loris Capirossira, Kenny Roberts Juniorra. Mindig voltak kihívók, mindig voltak, akik leírták a Doktort, de Rossi mindig borsot tudott törni az orruk alá.

Az előttünk álló hétvégén visszatér nyári szünetéről a MotoGP mezőnye, a királykategória versenyzői az ausztriai Red Bull Ringen állnak rajthoz a Stájer Nagydíjon, majd egy hét múlva ugyanezen a helyszínen az Osztrák Nagydíjat rendezik. A Superbike-vébén nem volt ilyen hosszú szünet, mindenesetre ők most a csehországi Mostban szerepelnek. Az viszont közös a két sorozatban, hogy legutóbb a hollandiai Assenben versenyeztek. Ráadásul egészen hasonló időjárási körülmények között.