Egészen kivételes pályafutás ért a végéhez azzal, hogy Valentino Rossi meglátta a kockás zászlót Valenciában. A Doktor huszonhat szezont teljesített a gyorsaságimtoros-világbajnokságon, és nemcsak zseniális tudásával, képességeivel emelkedett ki, hanem színes egyéniségével is. Miután bejelentette visszavonulását, Guld kolléga írt egy nagyszerűt, érdemes elolvasni. Az elmúlt napokban aztán annyian tisztelegtek Rossi előtt, hogy felsorolni is lehetetlen, most viszont befutott egy meglehetősen szokatlan, különleges, ám kétségtelenül szívhez szóló levél.
Következzenek hát a sorok nyers fordításban:
Úgy emlékszem arra a szombati napra, január huszonnegyedikére 2004-ből, mintha tegnap lett volna.
Az első randevúnk Malajziában.
Annyira régóta vártam már valakire, aki olyan mint te.
Izgultam, de ez szerelem volt első látásra, mindkettőnk részéről.
Azonnal tudtam, hogy a kettőnk kapcsolata igazán különleges lesz.
Megvolt az a tagadhatatlan, egyszeri szikra, és a kirakós minden darabja a helyére került.
Soha nem feledem, ahogy megálltunk a füvön Welkomban, 2004-ben.
Csak mi ketten, és a felismerés, hogy jó döntés volt – és ez még csak a kezdetet jelentette.
Négy MotoGP bajnoki címet és ötvenhat versenyt nyertünk együtt.
Millióknak szereztünk örömöt világszerte, életre szóló emlékeket.
Történelmet írtunk, mert egyként működtünk, és kihoztuk a legjobbat egymásból.
Újra erőssé tettél.
Ismét megbecsültté tettél.
Újra megszerettettél.
Csak neked volt hatalmad, hogy ezt megtehesd.
És én teljesen megbíztam benned.
Teljes szívemből támogattalak.
Minden harcodat veled vívtam meg.
Csak én tehettem izgalmassá számodra a motorsportot az utolsó pillanatig.
Az első csókunktól, ott, a welkomi füvön, egészen a valenciai utolsó táncunkig, annyi rendkívüli kalandot éltünk meg együtt.
Aztán voltak olyan különleges utazásaink is, mint Laguna Seca 2008-ban, vagy Katalónia 2009-ben.
Senki nem mozgott úgy akkoriban, mint mi, ugye?
Ott voltunk Assenben 2009-ben, amikor segítettem megszerezni a századik győzelmedet.
Varázslatos volt.
Hihetetlen pályafutásod tizenhat évén át hordoztalak.
De te is ott hordoztál engem a szívedben.
Mugellótól Motegiig, Silverstone-tól Szepangig, Barcelonától Buriramig, mindig ott voltunk egymásnak.
Mindenemet neked adtam, ahogy te is nekem.
Mindig becsülni fogom a rajtrácson folytatott beszélgetéseinket.
Csak te és én voltunk, a világ ellen.
Te és én – menni vagy meghalni.
De sajnos a legszebb love story is véget ér egyszer.
Valentino, a részem vagy.
A történelmem része.
A része annak, aki ma vagyok, és aki leszek valaha, miután elváltunk.
A mi kapcsolatunk igazán különleges, és jobban fogsz hiányozni, mint valaha hitted volna.
Köszönöm, Valentino.
Szeretettel,
YZR-M1-esed
Sírni most szabad, ezek férfikönnyek. Akárkinek is jutott ez eszébe a Yamahánál, minden elismerést megérdemel. Ebben igazán minden benne volt, kezdve onnan, hogy Rossit sokan sült bolondnak nézték, amikor a győztes Hondáról átült a Yamahára, megannyi nagy pillanaton át odáig, hogy mit is jelent a Doktor a motorsport világának.