Vannak előnyei annak, ha valaki MotoGP legenda, például rendszeresen kap penge cuccokat különböző gyártóktól. És van úgy, hogy tényleg olyasmivel dobják meg a sztárokat, amire simán ráragasztanánk a kéne matricát.
Városi dugóban simán előfordulhat az ilyesmi az alábbi videón viszont hegyi szerpentinen történik meg az eset. Egy Kawasaki Z800 és egy KTM 390 Duke kanyarognak a hegyekben - alaphelyzetben az ilyesmit unalmas onboard videónak hívják - ám a harmincadik másodperc környékén egy kerékpáros belső íven megy el mellettük, de mint a villám.
Nagy darab, kopasz ember a piaggiós Gergő, akit régóta ismerünk, és tudjuk, hogy alapvetően kedves fazon. De a látványtól azért láthatóan elkezdett zakatolni az agya, én meg már a menekülési útvonalat kerestem a szememmel, mert ő volt az, aki a bokorba csúszott Burgmant puszta kézzel rángatta ki a tüskék közül. Jámbor a nagy kopasz, de jobb a biztonság. Pedig láthatóan igyekezett visszafojtani a zsigeri reakcióit. Eleinte hangosan reménykedett, hogy csak fólia, vagy simán lemosható vízfesték rondította el a szép szülinapi Vespát. De ez bizony egyik sem.
Az úgy volt kérem, hogy hallottam, hogy az alsóörsi Harley-találkozó előtti héten nagy vespás buli volt, a Borok Útja ralinak a motoros verziója. Amin a sok résztvevő 50 Vespával zúgott pincészettől wellness hotelig. Ezek között volt egy csomó jubileumi, tehát a 70 éves Vespa-történelmet ünneplő motorka, amilyet még nem láttunk közelről. A 300 köbcentis GTS alapvetően városi-elővárosi robogó, de érdemes lenne nekünk is kipróbálni, hogy viselkedik túrán. Alsóörs nincs mesze, de nem is a szomszéd falu: választott útvonaltól függően 130-150 kilométer, másfél-két óra fenékzsibbasztás. Ez egy pont jó táv, ekkora úton már kiderülhet, érdemes-e országjárásra indulni egy hasonló robogóval.
Az endurance világbajnokság elég kemény történet, és az elmúlt másfél évtizedben a Suzuki volt a királya - 2001-ben még a Honda tudott nyerni az RC51-es VTR1000-rel, azóta viszont három kivétellel mindig a Suzuki nyert - maradékban a Yamaha. A francia GMT94 az R1-gyel 2004-ben és 2014-ben a leggyorsabb volt, a másik ütős yamahás csapat pedig a Yamaha Austria Racing Team (YART), ők 2009-ben álltak fel a dobogó tetejére.
Tegnap kiraktam két hirdetést, amik annyira voltak valósak, mint az én esélyeim a pápaválasztáson. Sok újságírói munka nem volt vele, mindössze annyit tettem a háttérkutatás jegyében, hogy megpróbáltam felhívni a számokat és a Google képkeresőjével csekkoltam a fotók valódi származását - nem nehéz kitúrni, illetve Németországban is futnak ugyanezekkel a képekkel lehúzós hirdetések.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen magyar motort valaha látni fogok. Mármint hogy ez nem magyar gyártású motorkerékpár, hiszen ez egy eredeti Milwaukee-i vas, hanem úgy értem, hogy egy magyar gyűjtőé. Egy igazi bokszer-Harley!
Az egyik egy 2009-es Suzuki GSX-R1000 egy milláért, 11 ezer kilométerrel - tuti bolt, az ilyesmit egyébként két és félszer ennyiért szokás kínálni. Ami túl szép, hogy igaz legyen, az általában nem igaz, ahogy ez sem: a telefonszám kamu, a képek pedig egy német hirdetésből származnak. A hozzá tartozó szöveg is olyan, amilyen, de mivel rendszeresen kapok analfabéta olvasóktól levelet, én már teljesen hozzászoktam ehhez a fogalmazásmódhoz.
Gondolta volna a fene, hogy a világ talán legjobb motorjai nem Japánban vagy Európában készültek, hanem Új-Zélandon. És egy olyan ember tervezte őket, aki Magyarországon diszlexiája miatt az érettségiig nem jutott volna el, nem hogy mérnök és építész diplomát szerezzen. John Britten hatalmas zseni volt, és hiába csak 45 év jutott neki, olyan motorokat alkotott, amik megőrzik nevét az örökkévalóságnak. Én pedig kettőhöz is hozzáértem, vagyis a föld Britten V1000 készletének 20% viseli az ujjlenyomatomat.
A Harley-Davidsonnál látták, hogy eléggé rápörögtetek a háztáji kusztomizálásra, úgyhogy voltak olyan jó fejek, és újabb 10 darab páros belépőt ajánlottak fel az Open Road Fest szerdai napjára, amihez egy-egy Harley-Davidson élménytúra is tartozik - ez azt jelenti, hogy elmehettek egy túrára a gyári Harley tesztflotta valamelyik darabjával.
A Harley-Davidson volt olyan jó fej, hogy felajánlott tíz darab páros belépőt az alsóörsi Open Road Fest szerdai napjára, illetve a páros jegyek mellé jár még egy-egy Harley-Davidson élménytúra, vagyis ha eddig nem volt rá módotok, ott belekóstolhattok a Harley-zásba egy tesztkör erejéig.
Idén áprilisban indult a Youtube-on a PressTube csatorna, ami rendes tematikus videóblogként egyetlen dologgal foglalkozik: a 150 tonnás présükkel mindent kilapítanak. De tényleg mindent, a processzorhűtőtől kezdve kártyapaklin, lakatokon és strucctojáson át egészen a billiárdgolyóig és a GoPro kameráig.
Egy motor sok minden miatt leéghet. Elég lehet egy kis gányolás, elektromos hiba, vagy már az is, ha valahogyan benzin csöppen a forró leömlőkre. Szóval a baj bármi miatt bekövetkezhet, és akkor még nem is beszéltünk az emberi hülyeségről. És most, hogy a hülyeséget szóba hozva ilyen jól felkonferáltam, érdemes megnézni ezt a videót.
A lisszaboni Katonai Múzeum melletti rendőrségi épület előtt állt ez a nagyon szomorú Honda CB350 Four. A szerkesztőségben két embernek is volt ilyen motorja, ráadásul egymás után ugyanaz, a régi olvasók még emlékezhetnek Bandi írására, amiben elmeséli, hogyan bukkant fel nála egy furcsa kopaszodó alak, és vette meg a Hondáját - úgy, hogy a Veterán magazinban még meg sem jelent a hirdetés.
Ahogyan a Mission Impossible-ben is előző generációs S 1000 RR-ekkel hőbörögnek, úgy Rihanna legújabb klipjében is ez a típus kapott szerepet. A videó elmesélhető története nagyjából annyi, hogy az énekesnő nagyon szomorú, ezért a fenyegető bandájával elmegy egy sztripklubba, ahol lelő egy még fenyegetőbb bandatagot. Igazából pedig a mellekről és a seggekről szól, legalábbis a snittek kétharmadában ezek vannak a fókuszban.
Nem titok, mindig is motorversenyző akartam lenni, viszont aki ismer, esetleg látott már élőben, pontosan tudja, nagyjából úgy mutatnék egy Talmácsi-féle százhuszonötös Grand Prix motoron, mint a Fővárosi Nagycirkusz gyakorlatozó medvéje.
Az elmúlt évek során már csak szakmai érdeklődésből is elég sok motoros applikációt kipróbáltam, és a nagy részük teljesen feleslegesnek bizonyult - nyilván ha komolyabb belső késztetésem lenne arra, hogy a napi munkába járást is telemetriával dokumentáljam a Facebookon, akkor ez a cikk is másként alakulna. A helyzet viszont az, hogy igazából csak hármat merek nyugodt szívvel ajánlani - úgy, hogy azokból kettő igazából nem is dedikáltan motoros app.
Az AMTS talán leglátogatatlanabb pavilonjában igazi sokkot kaphat a betérő, de sajnos méltatlanul kevés ember találja meg a C-épületben kiállított motorokat. Ez persze valahol jó is, hiszen nyugiban, kényelmesen tudja megnézni a kiállított tárgyakat, ámulhat és borzonghat egyszerre.
Sipos elkezdte magyarázni, hogy ilyesmit régen az Uraloknál csináltak, ha széles hátsó gumit raktak be, de mivel ő nagyon sokat beszél, én pedig figyelemzavaros vagyok, elég hamar elveszítettem a fonalat. A lényeg, hogy nem új hóbort, de kellően szokatlan megoldás ahhoz, hogy kétszer is lefotózzam: a hátsó féket nem a kerékre, hanem a szekunder hajtásba építették.
Elindulsz túrázni, van egy csomó cuccod. Valamibe tenni kéne, ami nem ázik át. Erre a feladatra tökéletes és költséghatékony a tengerész-zsák – ahogy sokan emlegetik a hullazsák. Vízhatlan anyaga, a szája visszahajtogatva, lezárva: pofonegyszerű, strapabíró. Persze manapság ennek is vannak alváltozatai, kár láthatósági sárgában, fényvisszaverő betétekkel.
Ha szeretnéd, hogy az életed monitorjára majd valamikor később írják ki a Game Over feliratot, vegyél védőfelszerelést: a sisakok, protektorok a motorosok cheat code-jai. Most, az AMTS alatt minden kiállító akciózik, egy rakás hasznos cuccot vihetsz haza töredék áron, ráadásul nem csak életben maradhatsz egy jó protektornak, vagy sisaknak köszönhetően, de iszonyú menő is lehetsz.
A nulladik napon, a még épülő standokon járva néztünk körül, milyen motorokkal (és autókkal ) neveztek az idei EMAT-ra. Ismét bebizonyosodott, hogy az örök alapigazság már csak örök alapigazság marad: mindenből lehet építeni, de nem mindenből érdemes. Mint ahogy az is, hogy ami nekem jó, az talán neked nem való. Éppen ezért most nem mennék bele mélyen az AMTS/EMAT faragott motorjainak elemzésébe, kritizálásába, tegye meg mindenki maga, ma nyílik és egész hétvégén lehet nézegetni a faragott motorokat, meg persze a szomszéd pavilonban az új motorokat, kiegészítőket.
Sok kategóriában nevezhettek az indulók, természetesen vannak sokszor bizonyított építők által átalakított művek, meg eléggé eklektikusra sikerült építések is. A korábban bezsebelt kupák mennyisége nem feltétlenül jelenti, hogy adott motor szebb vagy jobb, kreatívabb, mint a mellette álló. És a moped kategóriában nevezett, apró pénzekből épített cuccok sem biztos, hogy kevesebbet érnek művészi szempontból, mint a csilliókból összerakott Harley-k.
A Battle of the Kings a Harley saját, házi motorépítő bajnoksága, ahol kereskedők indítanak egy-egy modellt. A tavalyi jó eredményen felbuzdulva a hazai képviselet ismét nekivág - idén egy Sportster Iron 883 adta az alapot.
Nehéz pontosan összerakni, hogy mi is történik a videón: mintha a kamerás robogót egy teherautó és egy kéttengelyes utánfutót húzó teherautó közötti folyósóban próbálná megelőzni egy szerencsétlen. A bátor manőver nem adta ki.
Az S&S nem ma kezdte a motorfejlesztést. Eleinte Harley blokkokat tuningoltak, azóta pedig teljesen saját erőforrásokat és váltókat is készítenek - ám az alapokat nem hagyták el, kizárólag nagy V2-esekben utaznak. Az idei nagy dobásuk a Dragon143 projektmotor, aminek az alapját egy Harley-Davidson Road Glide Ultra adja, de elég sok mindenbe belenyúltak.
Pár telet már végigmotoroztam, így kikristályosodott, nem szeretek sem hóban, sem mínuszokban motorozni. Pedig az igazi férfi nyilván nem fázik pólóban, és a legdurvább csípős paprika sem kottyan meg neki, de hát ez a minimum ahhoz, hogy ne buzuljon be valaki egy GSX-R750 nyergében, ha egy behavazott, jeges szerpentinre ér.