Totalbike Vakbarát Hírportál

Az úgy volt, hogy hívott Guld Peti, nem megyek-e flat track suliba. Sokat nem gondolkodtam rajta, minden motoros baromságra nyitott vagyok, ez a sodródós sportág pedig már régóta izgatta a fantáziámat. Pláne, hogy a műfaj Rossija, Marco Belli először tartott okítást Magyarországon, ráadásul az első, erre a célra épült pályáján.

Ritkán adatik meg, hogy egy védőfelszerelés tesztjét személyes törésteszttel zárja egy újságíró. Az olcsó NZI Symbio Dart sisakról jó véleménnyel voltam - 25 ezerért egy alapvetően vállalható csomagot adtak. Egy dolgot nem tudtam megválaszolni: mennyire biztonságos? Na, Lendvai Zsolti viszont kipróbálta, tisztességesen betakarózott a Totalbike24-en, és feje is lekoppant.

Chris Fillmore az idei Pike Peak International Hill Climben új motoros rekordot állított be, 9:49:625-ös időt ment KTM 1290 Super Duke R-jével, amivel kilenc másodperccel megjavította Jeremy Toye (Kawasaki Ninja ZX-10R) 2014-es idejét.

Jó, időnként ellopnak egyet-egyet, de viszonylag ritka márka, másrészt amit elemelnek, azok is rendszám nélküli sportendurók vagy krosszmotorok. Nem is vagyok különösebben paranoiás, nem szoktam extrán láncolgatni a motort. Ha valaki el akarja lopni, nem egy tárcsazár fogja visszatartani, a láncokról pedig pontosan tudjuk, mennyi ideig tart elvágni őket.

Emiatt inkább nem is stresszelek, nincs se drága, se kívánatos motorom - a hozzánk leszabaduló tolvaj ezernyi jobb dolgot tud meglovasítani, mint a Zombi-flotta bármely tagja.

Öt év nagy idő az ember életében: Öt év kihagyás pedig egyenesen elviselhetetlenül sok egy olyan benzinbrutál konzumidiótának, mint én vagyok. Ennyi idő telt el ugyanis az ezeken a képeken szereplő Honda SS50 és a Honda Spacy-m (vagy akár a Foltos nevű állólámpás Mercim) megvásárlása között. Abban a kvázi öt évben – 2011 novembere és 2016 augusztusa között - nem vettem semmiféle járművet a rövid életű Suzuki Gemmán kívül, ami csak kényszerből lett, hogy pár hónapra kiváltsa a szerelés alatt levő Spacy-t. Aztán inkább a Kati Aprilia Sportcityjét használtam, mert a Gemmát nem tudtam megszeretni.

Ahhoz azért tényleg brutál dolgot kell látnom, hogy a guruló robogón előkapjam a telefonomat és kattintgassak, mint valami megveszekedett. Márpedig ez a vénséges Ducati, a picike olasz rendszámával azonnal cselekvésre késztetett. Ilyesmit nem látsz minden nap.

Aztán megláttam, ki ül a nyeregben. Basszus, a büdös életben nem gondoltam, hogy a motoros öregebb lehet ennél a bringánál (erős túlzás, hiszen a Scramblert 1976-ig gyártották, ennél meg még én is régebbi modell vagyok). De tényleg, ki a franc feltételezné, hogy egy ilyen öreg, olasz rendszámos olasz csettegővel éppen egy nyugdíjas csavarog Budapesten?

Ipolytarnóc, 100 szikra, motoros jamboree. Ennyi jutott el hozzám valamelyik nap a dugóban ülve a rádióból. Álló járműben lehet mobiltelefont használni, rákerestem a neten. Érdekesnek tűnt a szervezők sallangmentes felhívása: mi szépet csináltok a hétvégén? Valami nagyon fontos munkán maszatoltok? Bemindenezve kattogtok a Madách tér és a Duna - part között? Századjára is letülekedtek a Balaton-felvidékre, hogy legyen kontent az instára vagy lejöttök elsőzni a 100  szikrára és segítetek nekünk életet lehelni az ország egyik legszebb, egyben legszegényebb tájékába? 4 nap, 130 km, 3 gintonic ára, és elindul valami, amiről évek múlva is lehet majd mesélni. Kicsit fésületlen lesz, nomád és vad, most csináljuk először, de belénk szeretsz, ha lejössz!

Az ember elmegy ebédelni a Szentendrei úti kis hamburgerezőbe, és visszafelé ilyenekbe botlik. Én nem is tudom, mikor láttam utoljára Tatrant – már ha láttam valaha élőben.

Csak álltunk ott mellette Karottával – aki nem tudhatta még reggel; de az alkalomhoz illően öltözött, menő motorkerékpáros póló volt rajta, szerintem egy TS250-t ábrázol a sematikus mű – és szívtuk magunkba a tárgy szépségét.

A nagy hümmögés közepette ki is szakadt belőlem: ilyenkor meg tudom érteni, miért is olyan nagy cseszlovák-rajongó a Zirig Árpi. A Zirig jelenlétében elég csak kimondani, hogy Jawa, Tatra, Cezet, máris könnyes lesz a szeme.

A legutóbbi Harley-Hiéna után a Harley-Davidson volt olyan jó fej, hogy újabb öt darab páros jegyet ajánlott fel az Open Road Fest szerdai napjára (június 7.), amelyekhez - most figyelj - tesztvezetés is jár, vagyis az aktuális flotta valamelyik darabjával vezetett próbakörre lehet menni - már amennyiben nem ittál előtte, és van A korlátlan jogosítványod.  Ahhoz, hogy az egyik a tiéd legyen, újabb kreatív feladatot kell megoldanod.

Elég egyértelmű volt a helyzet: a hölgy nem vette észre a közeledő motorost, ezért majdnem elütötte.

A kertben álló szomszéd persze rákezdett, hogy a környéken 30-as (mérföld/órás, azaz kb. ötven kilométer/ órás) korlátozás van, és hallotta a motor hangján, hogy gyorsabb volt. Hogy mennyivel ment, fene tudja, a kilométeróra mutatóját nézve nem lehetett nagy száguldás. A hölgy viszont azonnal tudta, ő volt a hunyó. Nem gonoszságból vagy bambaságból. Hanem mert ember.

A Harley-Davidson idén is adott öt páros jegyet az Open Road Fest szerdai napjára, ráadásul az öt páros jegy nem valami fapados belépő, extraként tesztvezetés jár mellé, vagyis az aktuális flotta valamelyik darabjával vezetett próbakörre lehet menni. Minden jóval ellátott újságíróként is ünnepnap, ha Harley-t vezethetünk, érdemes kipróbálni.

Winkler próbált hangulatot csinálni hozzá, hogy mekkora buli egy bírósági tárgyalás, nagyon vicces dolgok vannak ott, én pedig hittem neki, pedig öt perccel korábban azt fejtegette, ha sakálrészegen kimennék motorozni, és halálos balesetet szenvednék, végre újságírói díjat is elnevezhetnek rólam. Így kerültem nézőként a Dunakeszi Járási Bíróságra, ahol a magyar superbike-pert tárgyalták. Az ügy másfél éve kezdődött, amikor Felperes Gábor kölcsönadott ötmillió forintot a Team Toth-nak, hogy meg tudják venni a 2016-os szezonra a Yamaha YZF-R1 versenymotort.  Úgy szólt a deal, hogy két hét múlva vissza is kapja, mert az első futam után jön be szponzorpénz százmilliós nagyságrendben, abból rögtön ki tudják fizetni.

Ha már egyszer rendszám van rajta, illene használni is – gondoltam, amikorra végre felfogtam, hogy 17 év ide-oda tologatás után az 1956-os Moto Morini Sbarazzinóm végre legálisan közlekedhet Európa útjain. Kitűzhettem volna egy merész Nordkappot, esetleg a vitatott jogi helyzete miatt most különösen érdekes Gibraltárt is úti célnak, de ehhez gyáva vagyok – maradt az április végi, ausztriai veteránmotor- és veteránkisautó-felfutó verseny, a wachaui Weissenkirchenben, ahová 1990 óta járok.

Ne feledjük, holnap délután háromtól  Parkoló Parádé , ideális lehetőség egy kicsit lézengeni, bandázni. Bár elsősorban az autókról szól, a motorosokat is várjuk - nem csak négykerekűeket nézegetni jó, egy-egy érdekesebb bringa mellett is szívesen bambulnék pár percet.

Mikor még február legelején nagy lendülettel berobogtam a Négy Kelemenhez, hogy akkor kérek gyorsan egy bélelt kézvédőt a kormányra, mert pár napja már nagyon hideg volt. Elégedetten, de a ropogósra fagyott ujjaimmal kissé nehézkesen fizettem ki azt a valami 6-8 ezer forintot, amibe a vízhatlan anyagból készült, műszőrrel bélelt kézvédők kerültek. A srácok még gyorsan elmondták, hogy bár az anyag maga vízhatlan, de a varrásoknál érdemes impregnálni, mondjuk rádörzsölt gyertyaviasszal. Nem nagy meló, fogsz egy darab gyertyát vagy mécsest, és a varrásoknál jól bedörzsölöd a viasszal, majd hajszárítóval megmelegíted, hogy befolyjon a víztaszító viasz a résekbe, és egy jó időre le is van tudva a beázásveszély problémája.

2000-ben eszem ágában se volt viszonylag kicsi, négyütemű, ősöreg olasz motort venni azon a bizonyos szeptemberi veteránbörzén, Imolában. Katival (aki két hónappal előtte lett a feleségem) és Gajdán Mikivel (akkor még ő se volt Év Autója zsűritag, ráadásul még én dolgoztam az Autó Magazinnál, ő az Autó-Motornál, ma meg ő a magazinos, én meg rég a Totalcarnál vagyok - most akkor lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, bár az élet valójában minden konteónál komplikáltabbnak bizonyult) mentünk arra a giga-kirakodóvásárra, hárman. Nekem az volt a negyedik imolai alkalom, a többieknek az első. A terv: veszünk két valamilyen Vespát, amit olcsón kapni, egyik a Katié lesz, a másik az enyém. Hej, azok a szép idők, a működő, még régi, index nélküli Vespákat 200-400 ezer líra között mérték (20-40 ezer forint), az indexes PK-kra és PX-ekre rá se bagóztunk, olyanokat már 10-15 ezer forintnyi lírával a zsebben meg lehetett kaparintani, sőt, hallottam olyanról is, hogy honfitársaink közül akkoriban jó néhányan ott maradtak keselyűt játszani a börze végén, s a standokon otthagyott cuccokat ingyen elhozták. Ma egy olyan index nélküli Vespa Imolában 1500 euró, alsó hangon, de akkor még nem működik, rozsdás és hiányos. Bizony, fél misi...

Ősszel kiszereltem az összes motorból az akkumulátort, és sorban töltögettem őket. Február végén kezdtem beüzemelni a flottát, és minden pöccre indult - kivéve a legújabb szerzeményem, a Duke.

Kyle Katsandris nevű Instagram felhasználó robbantotta fel hétvégén az internetet egy videóval, amiben egy motoros átugrat a californiai Moreno Vally-ban a hatvanas út felett. Senki ne egy huszadrangú mellékutat képzeljen el, kétszer két sávos gyorsforgalmiról van szó, olyasmi, mint a 8-as út Veszprém és Várpalota között.

@kyle_katsandris által megosztott bejegyzés, 2017. Márc 3., 10:29 PST

A hétvégén jött szembe egy remek feladvány, ezt kellett beazonosítani. Mármint ez a motor a megoldás volt, az eredeti rejtvény úgy szólt, hogy minek a kardántengelye látható a képen, de maga a megfejtés is nagyon érdekes.

Aki nem akarja velem együtt végigizgulni, az legyen önmaga Sherlock Holmes-a, és nézze meg a galéria címét, aztán fáradjon a kommentdobozhoz. A többiek maradjanak velem, mert egész jó a sztori vége.

Már volt gyorsjelentés a Budapest Motor Fesztivál épített motorjairól, de szerencsére nagyon másokon akadt meg a szemünk, és mint kiderült, más a véleményünk is a dolgokról. Volt pár pályamű, ami mellett képzett sommelier-ként cuppogtam és csettintgettem, és hát egyik-másik mellett, ha már maradunk a boros hasonlatnál, legszívesebben a löttyöt padlóra öntve lőrét kiabáltam volna. A borokhoz mondjuk nagyon nem értek, de épített motort láttam már párat közelről.

Bár sosem gondoltam volna, hogy majd a mangalica-tepertős stand (ahol életem legdrágább zsíros kenyerét ettem, igaz 500 forintért olyan fél karéjt adtak, ami kitesz máshol egy egészet, és volt rajta minden gazdagon) közelében találok majd egy érdekes magyar fejlesztést, ami épp a vastag hájréteg hőszigetelő hatását hivatott pótolni.

Alig van kint nagy márka - ez volt az első gondolatom. A Honda, a Suzuki, a Harley és a Piaggio csoport nagy területet béreltek, a Triumph takaros standot épített, végig lehet nézni a Husqvarnákat, a Yamaha főleg tavalyi modelleket hozott, és nagyjából ennyi  –  Ducatit, BMW-t, KTM-et, Kawasakit legfeljebb elszórtan találni.