Egy hét múlva, 2018. június 23-ra az ATNO Forge-os/Öntödés srácok szerveznek egy hangulatos túrát, mi pedig becsatlakoztunk hozzájuk, és nyugodtan gyertek ti is. Jó lesz. Nem megyünk messzire, a Börzsönyben gurulunk egy lazát, megebédelünk, időnként megállunk dumálni, illetve ki lehet próbálni a KTM és a Husqvarna újdonságait, vagyis a KTM 790 Duke-ot és a Husqvarna Vitpilen és Svartpilen 401-et.
Dani Pedrosa bajban van. Miután a Honda szabadjára engedte, el kell döntenie, hol folytatja karrierjét. A bejelentés a hétvégi Katalán nagydíjon esedékes. Addig viszont ráérünk találgatni egy kicsit, és felidézni a GP-történelem egyik leginkább filmbe illő fejezetét.
Óriási pénisz egy hét alatt? Kigyúrt test edzés nélkül? Ha bármelyik működne, csupa kigyúrt, lámpaoszlop-hímtagú szörnyeteg mászkálna az utcákon, szóval elég csak kinézni az ablakon, és ott a bizonyíték: nincsenek csodaszerek. Viszont részsikereket el lehet érni, pl. ez a lötty elég ügyes.
Meg tavaly keresett meg az X-Bike szerviz, hogy egy rászoruló motorját ingyen rendbe tennék, ha felhajtjuk neki azt, akinél tényleg jó helyre megy a segítség. Hozzátok, olvasókhoz fordultunk, és most ismét van mivel jelentkezni: elkészült az öreg Kawasaki.
Az előző feladvány véget ért, megvan az öt nyertes, viszont a Harley-Davidson forgalmazója volt annyira jó fej, hogy a túljelentkezésre tekintettel újabb öt darab páros jegyet küldött az Open Road Fest szerdai napjára (június 6.).
A Talma posztolt Facebookra egy videót, amin egy BMW S 1000 RR-rel megy egy jót a Hungaroringen. A posztban ugyan arról kérdezi a követőit, hogy ki mit látott, mennyi volt a vége (talán 287?), de sokkal érdekesebb a köridő: 1:51,027. Ugyanis nem sok 1:51-es időről van elérhető videó. Miheztartás végett: a két perc alatti idők már elég jónak számítanak.
A Dainese odafigyel az anyagminőségre, bár a Tutu bőr, mint speciálisan kezelt és elkészített tehénbőr elég hülyén hangzik, az viszont tény, hogy a komolyabb ruhajavító műhelyeknek külön küldik javításhoz az anyagot. Szóval a Tutu bármennyire is béna név, elég jól kitalált anyagot takar, bőr létére lágy, de jól ellenáll a víznek és az olajnak - a hátizsákomnak viszont nem, tutuság ide vagy oda, látható nyomot hagyott rajta a pánt, pedig a tesztcuccokra különösen vigyázok.
Kezdjük a tétettel: öt darab páros jegyet lehet nyerni az Open Road Fest szerdai napjára (június 6.), melyet az öt leggyorsabban helyesen válaszoló kommentelő kap meg.
A feladat pedig: van három kép, amelyeken egy-egy Harley-Davidson eleme látszódik. Ismerd fel, hogy melyik motorról vannak, és írd meg kommentben. Arra figyelj, hogy bizonyos alkatrészeket több típusra is szereltek, viszont minket az érdekel, hogy a képen KONKRÉTAN milyen motor látható.
Csak én érzem úgy, hogy a motoros üldözés az új autós üldözés? Ráadásul Hunt ügynök márkahű, a Titkos nemzet után a Falloutban is BMW-vel vereti, igaz, az S 1000 RR után egy nineT Scramblerrel vereti - érdemes megfigyelni, hogy megfogadta a Totalbike tanácsát, és nem bütykös gumival küldi.
ÓVATOSAN OLVASS TOVÁBB, FELKAVARÓ TÉMA!
Elég ütős kommentek érkeztek az öt legemlékezetesebb közúti gázolásomat összegyűjtő posztomra. Sejtettem, hogy a fasorban sem vagyok a műfaj nagyágyúihoz képest, a hozzászólások pedig lenyűgözőek voltak, ha bírod a témát, érdemes végigpörgetned őket, de hogy ne terheljek túl senkit, itt a válogatás a legjobbakból.
Mindig veszek gerincprotektort, akkor is, ha csak 10 percre megyek. Ez valami olyasmi számomra, mint a sisak. Ha jól emlékszem, öt éve vettem a saját Forcefield Pro L2 gerincvédőmet, plusz lőttem mellé egy Action Shirt-öt, amiben van könyök-, váll- és mellkasprotektor - ez utóbbi endurózáshoz alap.
Távol vagyok a műfaj legnagyobb sztárjaitól, a román kamionosoktól, a Delta-túrán például láttunk valahol az autópályán egy jó 20-30 méteren szétkent, kuvasz méretű kutyát, na, az kemény volt. Nem vagyok nagy közúti gázoló, szerencse is, hiszen jellemzően motorral járok, az igazi nagyvadakat (őz, szarvas, vaddisznó) eddig sikerült elkerülnöm, még ha némelyik necces is volt.
A nyugat-virginiai törvénykódex 20. fejezetében van egy szabály miszerint tilos terepen motort vagy quadot úgy vezetni, hogy az meghaladja a saját képességeidet. Logikus: ha betakarózol, te vagy a hibás a törvény szerint is (magadat nyilván nem fogod felnyomni), ha viszont mást is veszélybe sodorsz azért, mert túltoltad a dolgot, akkor az már törvényt sért, függetlenül attól, hogy 50 vagy 100 km/h-val mentél.
Alig írtam meg, hogy az AGV elkészítette az első teljesen szénszálas sisakot, a forgalmazó szinte azonnal írt, hogy tévedés van a cikkben, nem 200 ezer forint, hanem 250, ráadásul nem ők a kapzsik, hanem ez a gyártó által megadott (ún. ajánlott) ár, és egyébként van is készleten. Én pedig megnéztem, mert már csak sportszakmai szempontból is érdekel, milyen egy 250 ezer forintos bukó.
A múlt héten írtunk a legfontosabb Man TT-s átigazolásokról, a Facebookon pedig jött egy komment, ami lényegében a címben foglalt kérdés volt. Korábban már beszélgettünk Guld kollégával a kérdésről, de nem emlékeztem az indokaira - ő pedig vette a lapot, és a kommentmezőben szakértett egy kiadósat. Annyi okosságot írt, hogy az nem sorvadhat el a Facebook legörgethető pöcegödrében, szóval legyen itt is meg a magyarázat, hogy miért is nem mennek a TT királypitonjai olasz motorokkal.
A 2017-es szezont a KTM-mel ott zártam, hogy kellett rá egy új kuplungfőhenger, mert a gondos előző tulajdonosok nem cseréltek benne hidraulikafolyadékot. Azt végül viszonylag olcsón megúsztam, Péter, a Tolna megyei KTM Guru szerzett alkatrészt, az ócsai márkaszervizben pedig elvégezték a cserét (ők fontos szereplők lesznek a történet későbbi részeiben is), de a happy end elmaradt, mert felfedeztem egy nem várt olajfolyást az első lánckeréknél.
Úgy érzed, hogy a modern retró motorok nem neked szólnak, mert éppen az a plusz csodálatosság hiányzik belőlük, ami például megvolt a hetvenes évek olasz motorjaiban? Gyűlölöd a divatos festék alatt lapuló műanyagot és átcímkézett unalmat? És még pénzed is lenne egy jó motorra? A Bonhams áprilisi aukciója neked szól!
Az egész ötlet Patrick Mimran fejéből pattant ki - 1978 és 1987 között ő volt a Lamborghini vezérigazgatója, míg el nem adta a márkát a Chryslernek. Az eredeti terv szerint lett volna Lamborghini motorkerékpár, mégpedig a Bimota mintájára, vagyis az elérhető legjobb műszaki alapokra építettek volna egyedi alkatrészekkel különleges kétkerekűeket.
A Yamaha az elmúlt négy évben annyi MT-07-et adott el, hogy szinte minden mást kiszorított a középkategóriából. Összeesküvés, vagy csak simán hiánypótlóan jó lett? És ha csak simán jó, mit tud az utódja?
Holnap kiszolgáljuk az olvasni tudókat is, csak egyet kell aludni a rendes tesztig.
Időközben holnap lett, itt a teszt.
A vadkáros Kawasaki szépen fejlődött az X-Bike műhelyében, a hengerfej is visszakerült a helyére az új tömítésekkel együtt. Borsay Szabi végül megoldotta a teleszkópszár-problémát is - a donormotor egyik becsúszószára használhatatlannak bizonyult, ezért végül bontóból szerzett egy jót.
Az alapot egy 1981-es Moto Guzzi CX100 adta, de igen nehéz felismerni. Az idomok és a műszerek egy Moto Guzzi Daytonáról származnak, de nem ez a nagy szó, hanem ami alatta van. Az első villa egy Suzuki GSX-R-ről költözött át, ahogyan a kerekek is. Nem lehetett egyszerű a kerékagyat átalakítani, hogy GSX-R felnire rámenjen a Guzzi szöghajtása, de némi esztergálással és hegesztéssel sikerült megoldani, így megmaradt a Guzzi saját lengővillája és kardánja. A hátsó gátló az Öhlinstől származik.
Már az idejét sem tudom, mikor küldte át Bistei kolléga ezt a képet, azzal a kommentárral, hogy a tulajdonos szerint 240-nél kicsit beráz. Jó, Bistei kolléga amolyan safety first arc, mindenféle drága védőfelszereléssel, szóval a halántéknál lévő hatos imbusz miatti jajveszékelését mindenki ennek tudatában kezelje.
Már egy hónap is eltelt azóta, hogy felhoztuk Pestre Attila összetört Kawasakiját. Ha nem lenne meg a történet, röviden: az X-Bike szerviz felajánlotta, hogy ha felhajtunk egy rászorulót, rendbe teszik a motorját. Végül sikerült kiválasztanunk a sok jelentkező közül egyet, és Borsay Szabolccsal elmentünk a vadkáros Kawasaki GPZ500S-ért.
A szervezők szólnak, hogy az idős motorosok üljenek az első sorba – idős motorosokon pedig az egykori ellenfeleket, pályatársakat, régi barátokat értették. Más generáció, csak néhányukat ismerem fel arcról, Reisz Jánost (gyorsasági versenyző, Bol d'Or győztes), Hamar Zsigmondot (Drapál szerelője), Mohácsi Jenőt (krosszversenyző, hatszoros magyar bajnok) és Czúni Lászlót (motokrossz, négyszeres magyar bajnok). Bácsik, akik az ország legtökösebb legényei voltak, hogy mennyire, érdemes meghallgatni az Égésteret, amiben Szabó II László mesél a régi időkről. Ő sajnos nem tudott eljönni, pedig több történetnek ő volt az egyik főszereplője. Ezek az emberek nem csak ismerték, barátai voltak Drapál Jánosnak, vele együtt, vagy éppen ellene száguldottak kétszázas tempóval, nevetséges védőfelszerelésekben, hitvány gumikban és fékekben bízva, lapra szerelve a keleti blokk versenypályáit és közútjait – akkoriban a kettő még nem vált el olyan markánsan egymástól.
Próbáld csak elmagyarázni a flat track versenyző Grant Martinnak, hogy nálunk van olyan, hogy valaki trélerrel viszi a Harley-ját találkozóra! Valószínűleg nem értené, miről beszélsz. Ő ugyanis erre használta a H-D Fat Bob-ot: