A Kawasaki megduplázta a robogókínálatát, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a Kymconál készülő J300 mellé bemutatták a J125-öt. A nyolcadliteres újdonság formailag nem hozott újat, igazából a nagy testvér hű másolata, de már A1-es/B125-ös jogosítvánnyal is vezethető.
Nem lehet a Hondát azzal vádolni, hogy túlzottan bőbeszédű lett volna a formatervi bravúrjai kapcsán - azt is mondhatnánk, hogy ott van, nézheted, minden látható, ami érdekes. Ezek ugyanis a szemnek szólnak, egyenesen az európai fejlesztőrészlegtől.
Az Energica pontosan egy évvel ezelőtt rántotta le a leplet második modelljéről, az Eváról. Akkor azonban még nem a végleges, teljesen kész változatot vitték el a milánói motorszalonra. Most ugyanis, egy újabb esztendő elteltével megint ezzel a géppel hakniznak.
Bár a BMW idei leglátványosabb dobása a nineT Scrambler volt, a tömegmodelleket sem hanyagolták el. Finom ráncfelvarráson esett át például a BMW F 700 és az F 800 GS, aminek során megújultak a tankon és a térdnél lévő burkolatok, a hűtővédő, és új, két tónusú üléseket kaptak, amiknek magassága öt fokozatban állítható - ezzel beköszöntött az alacsony túraendurósok Kánaánja, hiszen mindkét modellhez rendelhető még négyféle extra ülés és opcionális ültetőszett.
Az MV Agusta Brutale 800 gyengébb és nehezebb lett, hogy megfeleljen az Euro4-es emissziós normáknak. Mégis, soha nem váltott ki ennyire erős birtoklási vágyat, mert a romló katalógusadatok mellé annyira csodálatos lett a külseje, hogy ha a műszaki tartalom egy Komár mopedből jönne, akkor is kéne. És tegyük még hozzá: 116 lóerő nem kevés, csak annak fényében lehangoló, hogy korábban 125 LE volt.
Az amerikai Indiannél eddig a Scout nevű modell képviselte a belépőszintet, a milánói motorszalonra azonban egy olcsósított géppel készültek. A Sixty kétezer dollárral, azaz bő félmillió forinttal kerül kevesebbe.
A magyar piacon – és Európában általában - nem igazán ismert modell a Honda Metropolitan, azonban Amerikában és Ázsiában már jó néhány éve jelen van a piacon a japánok robogója. Apróbb frissítésekkel tartják folyamatosan életben, most például a kasznit szabták kicsit gömbölydedebbre, és olyan igazán fontos részletet sem mulasztottak el, mint az embléma megújítása.
A Piaggio némi modellfrissítgetés mellett egy teljesen új géppel is készült a milánói szalonra. A Medley neve magyarul nagyjából annyit jelent, hogy vegyes, keverék. Ezt a robogót a Liberty és a Beverly közötti résbe pozicionálják.
A Benelli nem az a gyártó, amiről túl gyakran esik szó, Magyarországon jóformán csak a kínai alapra felhúzott robogóikkal vannak jelen, pedig és száz éves múltját tekintve nagyjából az MV Agustával és a Ducatival kéne egy lapon emlegetni. Amióta a csőd szélére sodródott gyárat felvásárolta a kínai Qianjiang Group, jelentősen megkopott a fénye. Most úgy tűnik, ezt próbálják visszaállítani - és nagyon jó úton járnak.
Sokan még biztosan egész élénken emlékeznek a Victory Project 156 nevű gépére, amellyel a Pikes Peak-i hegyi felfutónak vágtak neki az amerikaiak. Roland Sands és kollégái először az egyedi V2-es blokkot készítették el a versenymotorhoz, aztán nem sokkal később teljes lett a kép. A nagy showműsor viszont végül balul sült el, hiszen a motorral hiába ment az első szakaszon nagyon jól Don Canet, a második etapon csúnyán eldobta azt.
21 éve, hogy a KTM bemutatta az első modern utcai motorját, a Duke-ot. Ez nem csak azt jelenti, hogy a legújabb, ötödik generáció már nyugodtan piálhatna Amerika összes államában, hanem hogy volt idejük mindent a végtelenségig csiszolni - még akkor is, ha egy 700 köbcentis egyhengeres esetében elsőre furcsán is hangzik ez.
A KTM 1290 Super Duke R mocskosul jól sikerült motor: csodálatos karakter, jó vibrációk, és brutálisan erős - ráadásul a 180 lóerős teljesítményt úgy adja elő, hogy cseppet sem ijesztő. Minden finoman és precízen működik rajta - nem is nagyon akarnám ragozni, a KTM nem vállalt nagy kockázatot, amikor bejelentették a Super Duke GT-t, a rekorder naked túraváltozatát.
Az SV650 és a GSX-R1000 tanulmány mellett szinte elsikkadt a Suzuki harmadik 2016-os újdonsága, pedig egy misét bőven megér a Suzuki VanVan 200 is. Korábban (legalábbis Európában) csak 125-ös blokkal volt elérhető a típus, ami hiába volt a legvidámabb külsejű 125-ös, sokaknak hiányzott belőle némi plusz teljesítmény. Bár pontos adatokat még nem árultak el, az extra 75 köbcenti biztosan jót tett a 128 kilós motornak - mint két mondattal ezelőtt utaltam rá, a VanVan 200 már 2003 óta létezik a Suzuki kínálatában, csak Európába nem hozták, azokból kiindulva 16 lóerőre és 15 Nm nyomatékra számíthatunk.
A Vespa 2016-ban ünnepli majd fennállása hetvenedik évfordulóját. Az olasz robogógyártó ebből az alkalomból Settantesimo, azaz „Hetven” névre keresztelt sorozattal készült a milánói motorkiállításra. Ezzel azonban túlzottan izgalmas újításokat nem vonultatnak fel.
A gyári MotoGP-istálló két olasz pilótájának, Andrea Doviziosónak és Andrea Iannonénak a segítségével mutatta be Milánóban megújult Hypermotard sorozat tagjait a Ducati. Nyilván csak szépet és jót mondhattak ezekről a gépekről, de a marketingnek valahol ez is a lényege. Ha nekik tetszettek, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy tényleg jó gépekről van szó.
Azt már a milánói motorszalon előtt néhány héttel is biztosan tudtuk, hogy a Ducati be fogja mutatni a 899 Panigale utódját. Részleteket ugyan egészen a leleplezésig nem árultak el róla, az viszont világos volt, hogy a technikában nem visszalépni akarnak az olaszok.
Az idei milánói motorszalonra a Honda egyik megkerülhetetlen alapmodelljét, a CB500F-et, valamint annak különféle variánsait is gatyába rázta. Emellett pedig – ahogyan arra korábban is számítani lehetett – az NC750-esekhez is hozzányúlt. Mind az S, mind pedig az X megújult.
A BMW értekezletén véletlenül egymás mellé került a 2015-ös trendek felméréseiről készült chartok és a 60-as, 70-es évekből egy terepmotoros katalógus, és valakinek feltűnt, hogy a kettőben nagyjából ugyanaz a képanyag. Mivel retró modelljük szerencsére volt már, adta is magát egy újabb változat, a nineT Scrambler.
A Yamaha kínálatában lassan már tizenöt esztendeje szerepel a T-Max. Ennyi idő alatt nyilván több ráncfelvarrásra és módosításra is szükség volt már. 2016-ra két különmodellel készültek belőle.
Tavaly ősszel kicsit fanyalogtunk , amiért a Triumph az igazán nagy durranások helyett csupán különmodellekkel és meglévő gépek módosított változataival készült a nagy őszi motorkiállításokra. Akkor a 800-as Tiger sorozatot bővítették ki – jobban mondva éppen így csináltak belőle sorozatot.
Az SV650 hatalmas sláger volt, hiszen egyszerre volt olcsó, megbízható, szórakoztató és vagány, ezek miatt rengeteget adtak el belőle világszerte. Az SV szellemi utódjának tekinthető Suzuki Gladius viszont nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a válsággal együtt elszálló jen árfolyamok mellett lehetetlen volt eladni, ráadásul a külseje sem ütött különösebben.
Már napok óta záporoznak az újdonságok a milánói motorszalonról, a nagyközönség előtt pedig ma nyitja meg kapuit az EICMA. Az év legnagyobb motorkerékpár-kiállítása ez, így nem csoda, ha olykor kicsit elveszettnek érezzük magunkat a dömpingben. Segítünk, hogy ne maradj le semmiről, összeszedtük, mire érdemes figyelni. A lista folyamatosan bővül.
Az már néhány nappal ezelőtt is világos volt, hogy a Piaggio-csoporthoz tartozó Aprilia az RSV4 sportmotorral készül valamire. Amit viszont most kapunk tőlük, az nem egy új fényezés, csilivili matricázás, vagy hasonló maszatolás. Nem is eget rengetően új modell. Sokkal inkább lehetőség, és kemény versenytechnika.
A Piaggio-csoport már kicsivel a milánói motorszalon előtt is tolta az arcunkba az infókat, végül azonban nem pont azokat, illetve nemcsak azokat a motorkerékpárokat mutatták be az EICMA-n, amire előzetesen számítani lehetett.
A Ducati újdonságainak bemutatásakor Claudio Domenicali vezérigazgató a végére hagyta a csattanót. A sajtótájékoztató alatt többször is megjelent egy felirat, amely visszaszámolta, hogy éppen hány perc van még hátra az X-ig, zárásként pedig azt is megtudhattuk, mi az az X: az XDiavel. Na jó, de akkor ebben a vonatkozásban mit takar az X?