Totalbike Vakbarát Hírportál

Kicsit bonyolult követni elsőre – a Harley Davidson Battle Of The Kings motorépítő versenyének közép-európai döntőjén jártunk, ami egyben egy buli is: Dark Custom Party. Ne tévesszük össze a Yamaha hasonlóan "dark" kampányával, amely az MT sorozathoz tartozik, és persze azzal sem, hogy az Yamahának is van motorépítő sorozata. Ezt csak azért írom így le, mert nekem sikerült belekeveredni. Az "originál" nyilván a H-D, hiszen magát a műfajt is ők teremtették meg, pontosabban a vásárlóik. Ez a verseny pedig konkrétan az XG 750 Street átépítéséről szólt, a dílerek számára.
A cseh központ nem aprózza el a dolgokat, ha szervezésről van szó. A helyszín a lehető leglátványosabb: Prága egyik leghíresebb építménye, a Károly-híd lábánál levő szórakozóhely. A 16 motort szabad téren állították ki, egy amolyan félsziget-szerűségen, amihez a híd és a folyó adta a hátteret. A zenekar pont azokat a rock-klasszikusokat játszotta, amit magam is kedvelek, és nem, nem volt huszonháromszor a Born to be wild, sőt, talán egyszer sem. Még a hoszteszek is messze felülmúlták például az AMTS néhol rettenetes felhozatalát.
A Street, mint motorkerékpár értelmezése nem feltétlenül egyszerű: eddig is össze bírtam rakni, hogy ez egyfajta világmotor, amelynek indiai gyártása is azt mutatja, hogy a célpiac legfőképpen Ázsia. A H-D koncepciója Európára és Amerikára az, hogy nem csak a kezdők és az újrakezdők/visszatérők járműve, hanem kifejezetten a mai trendi fiataloké, az ún. Young Adult rétegé.

Ez nekem elsőre nagyon ijesztően hangzik, gondoljunk csak arra, hogy ez a Homály Alkonyat és egyéb filmek közönsége, de felfoghatjuk úgy is, hogy a H-D szent háborút vív a férfivá válásért. Leszámítva, hogy kifejezetten csajoknak is ajánlja a motort. Olyan fiatalokat is be akarnak vonzani ezzel, akik esetleg eddig nem érdeklődtek a motorozás iránt, vagy ahogy manapság szokás, semmi más iránt sem. És ez nem rossz küldetés.

Mi ezt olyan irányba gondoltuk tovább, hogy szerintünk külön stratégia van az egyes piacokra. Indiában ezt a motort eladja a Harley-Davidson név. Viszont muszáj Európában és Amerikában is vevőt találni, még akkor is, ha esetleg ezeken a piacokon kisebbek lesznek a számok. Mert az adja meg Indiában a presztízst, hogy ez egy Európában és Amerikában is létező modell. India nyilván nem akar egy indiai piacra gyártott Harley-t.

A nyugati világ viszont magasabb igényszinttel rendelkezik, így célszerű volt a típust rögtön megfejelni a motorépítés koncepcióval. Így a kezdő, ismerkedő motorosnak is lehet relatív olcsó Harley-ja, a rutinosabbak, esetleg visszatérők pedig kiélhetik egyediesítési hajlamaikat egy gazdaságos/praktikus megoldással. Szerintünk ez a mesterterv. Persze lehet, hogy az egész teóriám hülyeség.

És a zseniális, agilis kis 750-es vizes blokk (itt a Porchével közös fejlesztésű V-Rod génjeiről van szó!) köré kanyarítottak pár olyan átépített motort, ami tényleg rendkívüli. Igaz, pár építőnél szinte csak az átfényezésben és a nyereg kicserélésében merült ki a dolog, de ennek oka lehetett az idő rövidsége is, nem volt ugyanis reális határidő.

Volt szó a jövőről is, ami a sokakat megbotránkoztató Livewire-projektet jelenti, azaz az elektromos Harley-t. A cég hazai műszaki vezetője, Rapkay Zoli megnyugtatott, hogy ugyan idén megérkezik Európába, de azért ez még odébb van. Nyilván elkerülhetetlen a folyamat, de még mindig attól tartok, hogy ez az egész villanyjármű-mánia meghaladta már a technológia fejlettségi szintjét.

Sokan mondják, hogy felesleges károgni, csak az a baj, hogy nekünk a szenvedélyünk a motorozás a velejáróival együtt, mint benzinszag, motorhang és mindaz, amitől szeretjük a motorkerékpárokat.

Persze a következő generáció már nem ezt fogja szeretni, hanem a zümmögést és a kamu sebességváltót. Az elektromos járműveket – mint városi közlekedési eszköz – amúgy nem tartanám ördögtől valónak, csak pont a H-D szellemiségéhez képest nagyon nehéz felfogni.

A jövő nagy kérdése nem az elektromos energia, hanem hogy a H-D hogyan fogja ezt az ő tradícióival a maga képére formálni, és hogy hiteles tud-e maradni. 

A sajtótájékoztató közben vizuális trükkel éltek a szervezők: mire vége lett, beesteledett, így egészen más látványt nyújtottak a kiállított motorok a városi éjszakai fényeivel a háttérben.

Az eredményhirdetés gyorsan, különösebb időhúzás nélkül lement. Az a helyzet, hogy a közönségszavazást nem nyertük meg, bár a szervezők szerint sokáig Sapka Scramblere vezetett. Ez a rész véleményem szerint nem csak a motorok versenye volt, hanem a közösségeké és ebben a csehek bizony erősebbek. Nem csak több a lóvé mindenre, hanem nagyobb az érdeklődés, a lelkesedés, az összefogás is – a rideg matematika pedig azt mondja, hogy bár a lakosság nem sokkal nagyobb, a cseh gazdaság nagyon odébb van, mint a miénk. Ergo több pénz, nagyobb piac, több motoros.

Ezek fényében viszont a második hely is nagyon szép, csak sajnos nem jutunk vele tovább az európai döntőbe. 

Az első a Harley-Davidson Prága lett az ezüst színű cafe racerrel, amely elöl még egy kis alsó idomot is kapott, bár nem hóekét. Nem indították be, de a kipufogó nagyon direktbe vezeti ki a gázokat, mivel éppen csak egy kis gyűjtőt fabrikáltak, amiből gyakorlatilag csak két lukon szellőznek a hengerek. A sportosságot csutkakormány hangsúlyozza, amelyet nem nagyon értek, miért erőltetnek annyian, mert a sportosság közúton nem ekvivalens a használhatósággal.

Ami kifejezetten nem tetszett: egy normális műszeregység helyett okostelefont raktak a villahídra.  

A harmadik helyen a H-D Varsó Liberator nevű motorja szintén cafe raceres vonalat képvisel – hiába, manapság a legmenőbb motorok ezek. Szintén csutkakormánnyal, szép egyedi tankkal ez a motor volt az egyik legszebb fényezésű anélkül, hogy feleslegesen csicsás lenne. Tetszett a lendületes vonalvezetésű kipufogó is.

A CEE különdíjat – bármit is jelent ez – a H-D Hradec Králové kapta, aki nyilván egy cseh márkakereskedő. Tudomásom szerint ezt a motort élből kizárták a közönségszavazásból, mert meghaladta a költséglimitet. Az viszont tény, hogy a mezőny egyik legjobb átépítése volt, olyan látványos elemekkel, mint az egyedi lengőkaros első futómű. A kissé katonai jármű beütést a terepgumikkal és a fényezéssel fokozták.

A sajtódíjat a Sapka/H-D Budapest koprodukcióban készült zseniális scrambler kapta. Első pillanattól kezdve nagyon bejött a motor. Egyrészt a dizájn, a fényezés, minden telitalálat, másrészt ez a motor az egyik legradikálisabb átalakítás, elkerülve azt a csapdát, hogy a látvány oltárán feláldozza a funkcionalitást.

Ez a motor hagyományos értelemben is jobb lett: most már univerzálisan használható aszfalton és földúton, maximálisan kiaknázva a Revolution X blokk lehetőségeit és a motor kompakt méreteit. A hangját még itthon volt alkalmam hallani, és azóta sem felejtettem el. Zseniális, na.

Nem mindegy, hogy közösségi oldalon futó szavazáson Józsika és Pistike 14 éves fiatalemberek, vagy hozzáértők véleménye dönt a munka minőségéről szakmai alapon. És a szakma itt és most a H-D Budapestet értékelte a legjobbra.

Az 1970-es évek közepén a Harley-Davidson egy rövid időre, de szemezett a V4-es motorelrendezéssel, ám a V4 Nova néven futtatott projekt összesen harminc blokkot és tizenkét működő motorkerékpárt tudott felmutatni. Végül ejtették az egészet, ráadásul annyira sötét korszak volt az a Harley-nál, hogy mindenki boldogan felejtette el az egészet.

Chris Birch nem ma kezdte a terepmotorozást. 33 éves, és hatszoros új-zélandi enduró bajnok. Hasonlóan sok sikeres enduróshoz (Taddy Blazusiak, Laia Sanz, Chris Pfeiffer), ő is triállal kezdte a versenyzést, ami jó alapot adtak neki a későbbiekhez - és ez nem csak amolyan bedobott fordulat, tények vannak az állítás mögött: háromszor megnyerte a Roof of Africa enduró versenyt, 2010-ben a Red Bull Romaniacs győztese lett, 2012-ben 26. helyen teljesítette a Dakart és ezzel a második legjobb újonc lett az évben.

Egy nyolc perces videó 2015-ben egész estés mozifilmnek számít, de ez egy olyan darab, amire megéri kikészíteni a téli fagyit és azokat az furcsa ízű nasikat, amiket 1975-ben finomnak gondoltak.

A kisfilmet a Pannónia MGTSZ készítette, lényegében a holnapi találkozójukat promózzák be vele, és engem egészen felcsigáztak: ha ilyen tökéletesen adja a Csepel Művekbe szervezett majálisuk a 70-es, 80-as éveket, akkor bizony még én is felhúzom a fehér zoknira a műbőr szandált, és műszálas zakóban, autós táskát lóbálva kinézek kinézek.

Érdemes megtekinteni a lenti, 1926-ban rögzített kisfilmet, amiben nem csak az első motoros ejtőernyős kísérletet tekinthetjük meg (spoiler: nem adta ki), de egyben a világ első stunt videóját is. A felvételen Fred Osborne próbált rá az azóta sem mindennapi mutatványra. A jelek szerint a fodrásznál is több időt töltött (figyeljék meg a szuper frizurát, amivel ma is epekedő női tekintetek keresztüzében tudna csak eljutni a pulttól az asztalig) mint amennyit a biztonsági intézkedésekre fordított.

A videón látható, erősen streetfighterre átépített motorokkal vonuló bandánál szemmel láthatóan nem alakult ki az összhang. Ami viszont még ennél is rosszabb, hülyék, mint segg.

Annyi érdekes és kifogásolható részlet van a benne, hogy csak a felszínt megkapirgálva is rengeteg klasszikus hibát figyelhetünk meg: rendes motoros ruházat senkin nincs, krossz kesztyűnél és bukósisaknál többel senki nem fárasztja magát, aztán az is elrettentő, ahogyan az autópályára felhajtva lelassítanak, hogy megvitassanak valamit. Ezután jön a vadbarom, aki első ránézésre valamilyen oknál fogva megpróbálja nyélgázon elfűzni a disputálók között, a sokadik lassított megtekintésnél viszont kiderül, hogy igazából ő is hátra fele nézelődött félig elengedett kormánnyal.

Józsival a Parkoló Parádén találkoztam. Be is írtam a számát a telefonba mint Zephyr Józsi, hogy később felvegyük a kapcsolatot, mert szép motorokra vadásztam. Az volt a terv, hogy ha érdekes motorokat találok ('80-as, '90-es évek, tudjátok) és megvan a tulaj is, megdumálunk tesztet meg ilyesmit.

Figyeljék meg jól: így néz ki egy ember, akinek bejött az élet

Tommy Passemante a Nitro Circus tagja, ám ő úgy került be a világhírű show-ba, hogy egyetlen extrém sportban sem tartozik az élvonalba. Sőt, testalkata miatt a világ sportjainak nagy részére kapásból alkalmatlan. Viszont akkorát esett pofára, hogy a sokat látott motokrosszosok is földig lengették a sisakjukat.

Tommy, a Streetbike előnevet nem félelmetes közúti gyakorlatairól kapta, hanem egy Darwin díjra felterjesztéssel egyenértékű hülyeségről: fogadásból bevállalta, hogy egy szivacsgödör felett beadja egy GSX-R1000-rel az előre szaltót. Nehéz megítélni, hogy tökösségre, vagy éppen komplett hülyeségre vall, hogy egyáltalán megpróbálta beadni a trükköt a kétezer dolláros tétért, de én az utóbbira voksolnék, hiszen az ember például azért lett a Föld leginkább meghatározó faja, mert pont az ilyen ötletekre megtanult nemet mondani.

Csúcsformában: a mester éppen rákészül egy mutatványra

Az első próbálkozásnál látszik, hogy az elmélet megvolt, de nagyobb tempó kéne. A második nekifutás viszont enyhén horror lett: valahogyan elkottázták a rámpa és a szivacsgödör közti távot, és Tommy bőven túlrepülte a biztonságos landolásra esélyt adó vermet. Az előzetes feltevéseknek megfelelően a szaltó sem sikerült, és orbitális pofára esés lett a vége. A betonra, ha nem lett volna világos.

Végül megkapta a kétezer dollárt, de ennél sokkal többet adott az életéhez, hogy a videó hatalmas karriert futott be az interneten – ám míg hasonló sztárok, mint például a Star Wars kölyök vagy az Afro Ninja ebből azért nem éltek meg, Tommy-t elismerésre méltó teljesítményéért/hülyeségéért leigazolta a Nitro Circus, és mint hivatásos bohócot azóta is folyamatosan foglalkoztatják.

Pastranáék szokatlan döntését az idő igazolta, Streetbike Tommy azóta a közönség egyik kedvence lett, a teljes stáb is rajong érte, ő pedig azt csinálja amiben a legjobb: teljes erőbedobással adja a hülyét. Hát lehetséges, hogy valakinek ennél jobban bejött az élet?

Az É-L-E-T C-S-Á-S-Z-Á-R-A

A Nitro Circus Moto Mayhem 2015. június 14-én érkezik Magyarországra a Groupama Arénába, ahol Streetbike Tommy és társai bemutatják egyedülálló mutatványaikat.

Jön a Sons Of Anarchy ötödik évad az AMC csatornára, ezért körbemotoroztuk a várost. 

A világsikerű sorozat épp annyira motoros, hogy hozza a hangulatot, még akkor is, ha a motoroknál kicsit több a hulla. Az ötödik évad promóciójára szervezett forgatásra kaptam meghívást és meg kell mondjam, szívesen veszek részt ilyesmiben, mert csípem a sorozatot, ráadásul elszórakozunk a motoros kollégákkal, miközben össze-vissza motorozgatunk a városban.

Megkaptam a vezető Go Pro kamerát  a hátamra, amit tulajdonképpen szakmai továbbképzésnek is felfogható, mivel még soha nem forgattam a hátammal. (Go Proval sem, mert utálom.) Stábot viszont nem vittem, így nincsenek motorozós felvételeim, úgyhogy be kell érni ezzel:

VIDEÓ!

A forgatást a H-D Budapest szervezte és ha már ott voltunk, mentem egy kört a Forty Eight-tel, ami egy 1200-es Sportster, így élből nagy rajongója vagyok.

Azt hittem tökön fogom szúrni magam a lefordított tükörtől, de meg bírtam szokni, a rezgéseit meg nem kommentálom: ez kell azoknak, akik nem világmegváltó túrákra mennek, hanem csak motorozni akarnak, de azt egyszerre intenzíven és ép eszűen.

Majd Street Bob-bal kanyarodtam egyet, ami majdnem hiteles jármű volt ez esetben, hiszen a SOA preferált motorjai a Dyna típusok, a 103 köbinch pedig önmagáért beszél, főleg, hogy nem jár olyan simán, mint a Softtailek. A lábtartó viszont nem elöl volt, így lényegében görcsöt kaptam - többet kéne balettozni.

A nap kétségtelen sztárja viszont egy Bratstyle-ra pimpelt Yamaha SR500, ami ugyan néha eldobta az alapjáratot, ezért esélyes volt, hogy világrekordot döntünk SR500 tolásban, de végül mindig beindult.

A program egyébként újságírók motoroztatása volt részben, ezt két-három motoros vállalta be közülünk, mivel nekik volt hátsó ülésük. A sajtó képviselői nagyon zsír ajándékokat kaptak, mi pedig megtarthattuk a műcolort. 

A Sons Of Anarchyt mindenkinek ajánlom, akinek van tévéje: nem sétagalopp, de érdemes nézni, és a hét évad legvégén van egy jó tanulság is. Eddig akinek mondtam, mindenki rákattant.

Amikor elmeséltem a halas sisakom történetét, akkor azt írtam, hogy már koszos, de még nem gusztustalan. Igazából nem is tudom, miért vállaltam be egy ekkora arcátlan hazugságot, mert hát valójában már úgy nézett ki, mint a magukra hagyott idős emberek konyhája, csak nekem nem tűnt fel.

Látszik, hogy az arcpárna melyik részét takarja más elem. A galériában látszik a megtisztulás teljes folyamata

Nem is tudom, mi adta meg a lendületet a mosáshoz, de azt hiszem az arcomon megjelenő kiütések tették be a kaput. Mondjuk a sisak retkessége és a piros pöttyök között nem volt kimutatható összefüggés, de én már csak olyan vagyok, hogy még a Gyurcsányt is képes lennék egy ilyen ügybe belekeverni. Kirámoltam a bélést, és rémlett valami, hogy Mike Tomi a festés után megjegyezte, hogy nagyon könnyű volt darabjaira kapni a sisakot. Én is valami nehezebb küldetésre számítottam: egy mozdulattal kint volt tarkópárna, aztán jöttek az arcpárnák, végül a koponyát támasztó rész. Egyedül az állnál fityegő kis szélterelőt hagytam benne, mert azt már túl sok macerának éreztem volna, illetve máig kísért a IKEA-s Pello fotel, aminek a huzatát mosás után már soha nem lehetett normálisan visszahúzni szivacsra.

Az első lé elég sűrű

Én mondjuk simán bedobáltam volna mindent a mosógépbe, de az ötletről le lettem tiltva, ezért kézzel sikáltam egyenként az elemeket. A legretkesebbnek tűnő részekről háromszor is leöntöttem a fekete vizet, döbbenetes, hogy két év alatt mennyi mocskot magába szívott. Ebben mondjuk én is sáros (!) vagyok, egyrészt simán leraktam bárhol a földre, és más, a sisakok tisztasága elleni 9/11-nek számító gaztetteket is csináltam, például a kesztyűt is bele szoktam gyűrni. Aki kényes a tiszta bélésre, ilyet tényleg ne csináljon, egyes nézetek szerint ez az egyik fő koszoló/bűzösítő tényező.

Tisztaság

Első körben mosószeres vízben masszíroztam, ami érzésre inkább csak a belsejéből áztatta ki a mocskot, a világosodást a szappanos dörzsöléssel értem el. Mivel minden egyes darabbal körülbelül tíz percig foglalkoztam, egy óra simán ráment az estéből, de megérte: ha tökéletes nem is lett lényegesen jobb belenézni. A szivacsok körülbelül egy nap alatt ki is száradtak, összerakni sem volt különösebben nagy feladat, nem is értem, hogy miért halogattam idáig. Az viszont továbbra sincs meg a fejekben, hogy a bukósisak egy elég egyszerű történet, hiszen van egy műanyag héj, ami megadja a keretet az egésznek, abba jön némi hungarocell, ami a biztonságért felel, és a többi az kényelmi kárpitozás. Tehát minden, amit ezeken felül fizetünk, az már a luxus, tehát hogy könnyű és halk legyen, jól szellőzzön, jól nézzen ki, szép legyen, stb... vagyis a sokat hangoztatott biztonsághoz a nagy felárat jelentő extrák egy fikarcnyit sem tesznek hozzá, míg az olyanok, mint például a beépített napszemüveg, vagy felnyitható állrész, inkább elvesznek.

Vékony héj, alatta a hungarocell: az adja a biztonságot, minden más már a kényelemről szól

Az elején említett szélfogót viszont nem sikerült tökéletesen átmosni, így az csak pár óra motorozást jelentő szellőztetés után lett elviselhető. Azóta szellőzött annyit, hogy már ne legyen bántó, de elégedett csak az után lettem, hogy bőségesen megküldtem az asztalomon kallódó, egy korábbi kampányból visszamaradt Motul M2 sisakbelső tisztítóval, ami igazából nem tisztít, hanem fertőtlenít. A tapasztalatot levontam: mosni vagy alaposan, vagy sehogy, mert a megbolygatott rétegekből elég durva buké tud felszabadulni.

Amikor motort akartam venni, a Yamaha XJR 400 is rajta volt a listán. Megnéztem: a hátsó Öhlins állítható rugóstagok 400 ezerbe voltak, de van nem állítható is, 250-ért. Letettem a Yamaháról.

Ja igen, és 4 kiló lett volna a motor.

- Pt -

Egyszer majd valaki magyarázza el nekem, mi kerül ennyibe egy ilyen szaron. Türelmesen fogok hallgatni és benyelem az űrutazásos, fénysebességes, lézerkardos jedi dumát. Ígérem.

- Pere Laci -

Az ember csak bemegy az Aldiba, hogy megvegye a hétvégi sört, ropit, tojást, aztán egyszer csak hopp, szembejön egy bicikli. Gyanús ez, gyanús, hiszen a hasonló üzletekben csak veszélyes romokba lehet belefutni, amelyek maximum az utca túloldaláról, éjszaka, sűrű ködben látszanak bringának. Kivételek persze akadnak, és ez a trekking bringa is határozott felüdülés. A legszembetűnőbb az aluváz, amelyet nem elég, hogy szépen hegesztettek, de valóban könnyű. Sokaknak tűnhet fingreszelésnek a bringa súlyán rugózni, de aki már életében tekert már húsz kilóméternél többet, az tudja, hogy azért őszintébb az a mosoly, ha nem kraznyi acélt veszünk a lábunk közé. 18 és fél kiló persze nem kevés, jó eséllyel a nagy, jól pakolható csomagtartó miatt ennyi, de sokkal drasztikusabb lenne, ha a vázat is acélból gyártanák.

Fényképen már láthattunk korábban is, de élőben most, a Budapest Motor Fesztiválon volt hozzá szerencsénk először. Az eredeti, gyári Harley-Davidson Street 750 és az átépített motor egymástól kartávolságnyira volt a térben, de a látvány olyan messze volt a két gép esetében, hogy aki nem volt tisztában a rokonsággal, talán sosem jött volna rá.

Nem csak látványra lett könnyedebb, de a mérlegen is kevesebbet nyom

A Harley marketingesei az új belépőmodell bevezetését támogatták meg egy házi versennyel, amiben a márka dílerei vehettek részt, és a feladat a Street átépítése volt. Hogy a Battle of the Kings verseny résztvevői nagyjából egyenlő feltételek közt mérhessék össze a motorjaikat, 4000 eurós költséglimitet emeltek a szervezők. Ez az alap motor nagyjából 2,8 milliós árához képest nem kis összeg, a civil vásárlók közül kevesen fognak durván 1,2 millió forintot átépítésre költeni, de a profi motorépítők világában ez csak egy szerényebb faragásra elég.

A fenti megállapítás persze csak akkor igaz, ha valaki nem elég kreatív, és méregdrága alkatrészekből, neves beszállítók katalógusából válogatva építkezik. A kelet-európai elődöntő résztvevőit elnézve nagyjából ezt is látjuk: sok nevező motorja ránézésre csak a fényezésben és egy-két apróságban tér el a széria modelltől, nem is esünk hasra az átalakulástól. De a budapesti Street átépítésének tervezésekor biztosra mentek, nem katalógusból rendelt alkatrészekből csavarozták össze a motort.

Nem szégyellik, hogy folyadékhűtéses a blokk, de a hűtőt hangsúlyozó idomot az elsők között hajították jó messzire. Így alig venni észre a vízhűtőt, sokkal decensebb a látvány

Természetesen vannak elemek, amiket neves beszállítóktól szereztek be, de az összképet a kreatívan összeválogatott használt, esetenként más modellekről származó alkatrészek határozzák meg. Nem csak a kinézetnek tesz jót, hogy korábbi Sportster üzemanyagtankját, használt Buell-fejidomot, egy levetett farokidomot, rugóstagokat és lábtartókat használtak. Így az alkatrészek költségeit is kordában lehet tartani, több tér marad a munkaigényes átalakításokra, az alkatrészek igényes beépítésére.

A benzintank valamikor egy Sportsteré volt

Egyetlen kevésbé harmonikus része van a motornak, a hátsó kerék. Amikor ezt felemlegettük, Sapka - projekt egyik tagja - fájdalmas arcot vágott. Szerinte is túlságosan keskeny a motor arányaihoz képest, és különösen a bődületesen széles hátsó lengőkar méretei mellett tűnik bicikli keréknek a 110/80 19-es gumi, de sajnos csak ilyen felni-gumi kombót találtak az adott rövid időn belül. Hátulról nézve jól látszik, a gyáriak eleve úgy tervezték a lengőkart, hogy akár 210-es gumi is beleférjen, ha valaki ebbe az irányba módosítaná a motorját, nem csoda, hogy egy 110-es abroncs elvész benne.

Ebbe a lengőkarba kétszer ilyen széles kerék is elférne, a gyáriak gondoltak a megalománokra is

Hogy mitől ennyire összeszedett és jó arányú a motor, és tűnik úgy, hogy akár a H-D aktuális kínálatából is származhatna? Nem egyszerű erre a válasz, de tökéletes példa a Kőbájker által feltett kérdésre kapott, több percen keresztül fejtegetett válasz. Pedig csak annyit kérdezett: hogy a francba jut eszetekbe, hogy pont ezeket a színeket és pont ezt a dekort használjátok?

Mindennek az oka az ülés. Mert ahhoz, hogy kényelmes legyen, jó húsos tömés kell bele, de akkor meg ormótlan. Ezért a kárpit oldalrészébe mindenképpen bele kellett tenni valamilyen mintát, ami megtéveszti az ember szemét, és sokkal kisebbnek láttatja az alkatrészt. Így került az ülésre a két csík. Amikből kiindulva aztán az összes fényezett elemen végigfutó dekoráció lett. A kárpit anyagához keverték a festékeket, ettől van az az érzése az embernek, mint ha csak egy versenymotorosan vékony üléspárnát látna, pedig ez egy hétköznapi használatra, akár kisebb túrákra is alkalmas nyereg.

Ügyes trükk a nyereg színes, mintás kárpitja, sokkal filigránabbnak hat, mint valójában

Az ilyen trükkök azok, amik miatt teljes nyugalommal szólítunk fel mindenkit, szavazzon a H-D Budapest és Sapka közös átépítésére, hogy a regionális elődöntőt megnyerhessék. A konkurenciát elnézve teljesen jogosan lenne övék a dicsőség, de ha valaki a szavazata leadása előtt maga szeretne erről meggyőződni, nézze meg a felhozatalt, biztos vagyok benne, utána még határozottabban fog erre a motorra voksolni. Minél tovább nézegetem a motort, annál erősebben érzem, kéne egy levelet írni Milwaukeeba: tessenek ezt így, ahogy van elkezdeni gyártani, helye van a palettán. Csak egy kicsivel szélesebb hátsó kereket passzítsanak be hátra, ha szabad kérni.

Szavazni, facebook segítségével itt lehet. Ha te is úgy viszolyogsz a FB-használatától, mint Kőbájker, kérjed meg valamelyik kevésbé fóbiás ismerősödet, hogy szavazzon helyetted.

Ha valaki megkívánna egy Harley-Davidson Street 750-et, jó ha tudja: idén az alsóörsi Open Road Festen kisorsolnak egyet a résztvevők között.

A hétvégi AMTS-en nem csak épített és gyári motorokat lehetett nézegetni, üléspróbát venni a legújabb modelleken, de a motoros boltok, kiegészítő gyártók és -forgalmazók is kivitték a dolgaikat. Az érdekesebb dolgokból válogattam, aki a teljes kínálatot látni akarta, az úgyis kiment, hiszen mindenki tudja, ilyenkor nem csak a legfrissebb cuccokkal villognak a kiállítók, de jól hangzó akciókat is hirdetnek a kiállítás idejére. Annyi látható volt, hogy a láthatósági sárga sisakok, mellények és esőruhák egyre terjednek, és még messze nem csengett le a retró-őrület.

Ha ezt a Winkler meglátja... A Schubertjére csak a láthatósági-sárga fényezés felára volt 20 ezer forint (öt évvel ezelőtt), ez meg itt 24 ezerért egy komplett sisak, láthatósági-sárga pompában

Pár ezres pluszért már felhajtható állvédős, láthatósági-sárga sisak is volt. Hogy a Schuberth.tel nem ugyanazon a minőségi szinten áll, az nem is kétséges, az meg, hogy a rikító sárga fényezés hogy bírja az UV-sugarakat, majd kiderül. Mert ezek a színek, ha nem jó minőségű volt a festék, pár évvel ezelőtt még eléggé hajlamosak voltak a kifakulásra

Úgy tűnik, idén a láthatósági narancs- és citromsárga a szezon színe. Még a retróba hajló dizájnú Momo sisakok is kaptak ilyen fényezést

Azért nem kell mindenkinek sárga fejjel rohangásznia, ha mattfekete sisakot szeretne, de azért sötétben nem szeretne láthatatlanná válni, vagány láthatósági csíkos sisakot is választhat

A Premiernél is felültek a retró-vonatra, rendes hipszter ilyenben nyomja

Érdekes, hogy egy időben semmi nem volt cikibb az ilyen formájú sisakoknál, most meg megőrülnek értük a népek

A Fokt-standon is találtam ilyen régi Kiskőrösiket idéző sisakot. Érdemes lenne egyet kipróbálni, mert ránézésre zajos lehet, meg szeles is, a modern sisakoktól fényévekre van a tudása. Mégis komoly pénzeket adnak értük a rajongók.

A Shark Raw sorozata ultra menő, nagyon szigorúan néznek ki a szemüveggel összecsatolható maszkkal, de egy gyors próbával arra a következtetésre jutottam, a királyul kinézés oltárán a használhatósággal kell áldozni. A szemüveget-maszkot csak körülményesen, két kézzel lehet elemelni az arcunktól, és bármilyen keményen is néz ki, a maszk csak a portól és bogaraktól véd, pofára eséskor épp csak kicsivel nyújt többet, mint egy teljesen nyitott sisak

Ez nem Rossi sisakja, hiába kerül négyszázezer forintba. Viszont ez az a keménykalap, amit az AGV egy teljes szezonon át Rossi fején, a versenyeken és edzéseken fejlesztett. Nem egy tömegmodell, de biztos lesz, aki ilyenre vágyik

Filléres kiegészítő, ami motorosnak, bringásnak, gyalogosnak, de még a sötétben sétáltatott kutyának is hasznos lehet. Fényvisszaverő, tépőzáras szalad, amiben még egy LED is villog. Már most bánom, hogy nem vettem egyet. Állítólag sok tíz órán át villog egyetlen gombelemmel

Ha igazán egyedi, a fenekedhez és a termetedhez passzított ülésre vágysz, arra is van megoldás, tapasztalt kárpitosok olyanra faragják a puffot, amilyenre akarod

Tölthető akkumulátorról működő, több fokozatban állítható intenzitással fűtő mellény. Akár nyolc órát is működik egy huzamban a Macna mellénye

Vízzel feltölthető, párolgó mellény, amivel nyáron lehet elviselhetőbbé tenni a motorosruhát

Nem csak párolgó mellénnyel, hasonló elven működő csizmával is könnyebben elviselhetővé tehető a kánikula. A Forma Sahara egyszerű csapvizet párologtatva tartja hűvösen a lábat

A szokásos pakisztáni-stand. Olcsón lehet náluk mindenféle bőr motoros cuccot venni, de érthetetlen, miért erőltetik ezt a kamudizájn vonalat. De tényleg, ki vesz fel magára egy Lucky Speed feliratú Lucky Strike-dizájnú cuccot?

Ez meg a híres East-West Choppers grafikája. Gondolom a West Coast Choppersnél visítanak a röhögéstől.

Olcsónak nem mondható, de hasznos motor-garázs. Igényes kivitelű alu szerkezet, könnyen mozgatható, nem rozsdásodik. Ez még csak prototípus, de az előzetes kalkulációk alapján, kiviteltől függően bő félmilla az ára

Nem csak motortárolót, hanem túradobozokat is gyárt a Metalconstruct. Egyszerű kivitelűek, de robusztusak, sokféle méretben és kivitelben készülnek. A legkisebb, 32 literes most akciósan valami tízezer Forint volt, de a normál ára sem sokkal több. A nagy topcase-ekre még rakományrögzítő fülek is kerülnek, azok is megállnak harmincezer alatt. De csak olyanoknak ajánlható, akik meguk meg tudják oldani a rögzítést, mert a cég csak a dobozokat készíti el, nincs sem univerzális, sem típusspecifikus fittingjük

A Budapest Motor fesztiválon nyilván arra mentem rá, amivel nem lesz tele minden, hiszen tudtam, hogy kint lesz Sipos Úr és Zombi is. Teljesen felesleges lett volna például a rendezvény kétségtelen sztárját, a Kawasaki H2-őt egyáltalán lefotóznom, amikor a csapból is az fog folyni.

Járművel ugratni remek érzés, Vályi és Winkler kolléga is így gondolja, elég csak ezt megnézni. A dolgokkal repülni műfajt a Nitro Circus maxolja ki legjobban, az alábbi galériában összeszedtük, hogy milyen szokásos és szokatlan dolgokkal emelkednek el a földtől.

Fotel: és megint a részletek! Milyen a huzat mintája! Mennyire adja a kockás pizsama! Mennyire nem lennék a helyében!

Az Budapest Motor Fesztivál kicsit szegényesre sikerült – bár láttunk ritka és érdekes motorokat, több nagy márka távolmaradása azért rányomta a bélyegét az egészre. Ráadásul azért elég gyorsan bejárható volt az egész, így bőven jutott időm az custom motorokra is.
Mintha az építők lendülete is picit elfogyott volna, tavaly szerintem erősebb volt a felhozatal. Ennek ellenére volt pár kedvencem idén is, ezekből készítettem egy rövid válogatást.

A képeket megkattintva galéria nyílik érdekes részletekkel.

Marusius D100

Még tavaly jutott eszembe a zseniális gondolat, amivel megválthatom a világot. Erre tessék, ezek a gonosz multinacionális, nemzetközi, mi több francia gazemberek a távolból rácsatlakoztak az agyhullámaimra, és kiszívták az ötletet. Valami gondolatvédő számsort kellett volna a sapkámba varrni, de most már késő.

Kocsisorok közt lavírozva ez lehet a legfontosabb, a sisak tetejére szerelt LED

Este a belvárosban, álló kocsisorok közt lavírozgatva jöttem rá, hogy a gyalogosok számára szinte láthatatlan vagyok. Mert ők nem látják a motor vagy robogó fényszóróját, az autók karosszériája kitakarja, és simán megtörténhet, hogy amíg én a dugóban álló autók közt araszolok előre, beugrik elém egy gyalogos. És ekkor (nem, csak azért sem írom le, hogy felvillant a fény az agyamban, vagy hogy megvilágosodtam) rádöbbentem,  megoldás fillérekből kivitelezhető és pofon egyszerű. Egy pofás villogót kellene eszkábálni, ami áramvonalas, egyetlen led fényét osztja minden irányba, erős fénnyel villog, és a sisak tetejére szerelhető. Mivel motoron ülve a sisakunk búbja a legmagasabb pont, az oda szerelt fényforrást még a magasabb személyautók teteje fölött is hamar észrevenni.

Nem a mattfekete fényezés segíti a láthatóságot, hanem a zöld fénnyel világító vagy villogó betétek. Természetesen más fényezéssel is kapható, akár mintás dizájnnal is

Aztán persze ez is a többi, zseniális és világmegváltó gondolatom sorsára jutott: elfelejtettem. Illetve néha eszembe jutott, de még csak egy biciklilámpát sem szereltem tépőzárral a sisakra, hogy kipróbáljam, működik-e a nagy ötlet. Erre tegnap, a Fokt standon megláttam a francia Shark új fejlesztését. Szemetek, megölték Kennyt ellopták az ötletem.

A két vékony csík hátulról és oldalról is észrevehetőbbé teszi a motorost

Oké, nem univerzális, bármilyen sisakra felszerelhető megoldás, hanem integrált ledes cucc, de nagyon tetszik. A SKWAL persze mindent tud, amit tudnia kell, könnyű, pinlockos, napszemüveges, karcálló plexis, satöbbi, de az állrészen, a sisak tetején és hátul, két oldalon, vékony csíkban, zölden világít, vagy villog - kinek mi tetszik. A hátsó ledek fénye ráadásul oldalról is látszik, a beépített akksi USB-kábellel tölthető. Azt elfelejtettem megkérdezni, egy töltéssel meddig bírja, és sajnos a gyári specifikációk sem térnek ki erre, de gyanítom, hogy ha az ember csak este, városi motorozáskor kapcsolja be, napi fél-egy óra használat mellett sem kell majd néhány naponta töltőre rakni.

USB kábellel tölthető az akku

Amikor először láttam ezt az egyszerű szerkezetet, csak elismerően csettintettem. A faéknél kicsivel bonyolultabb padra lenyűgöznek egy rendes, széria motort, aztán bárki felülhet, megtapasztalni a Harley-életérzést. Born to be ride, wild to be free, épp csak a hajadat nem fújja a kaliforniai szél. A hátsó kerék alatti görgőknek köszönhetően simán végig lehet váltogatni az összes fokozatot, a felirat szerint akár 65 mérföldes sebességgel állhatsz egyhelyben. És most ezt a szerkezetet kihozta a Harley-Davidson az AMTS-re.
Hibátlan marketingfogás, kapudrog ez, amit akár egy tízéves is kipróbálhat. Legfeljebb rákiáltanak, mikor már negyedszerre forgatja egyesben tiltásig a motort. Csak annyi előfeltétele van a próbának, hogy a motortesztelő elérje a  pedálokat.

Ma megnyitott, vasárnap estig látogatható a Budapest Motor Fesztivál. Sok nagy márka távol maradt, de így is elég sok újdonság gyűlt össze - van miért kimenni. A javát végigjártam és lefotóztam, bár egy csomó minden így is kimaradt.

Kattintsa végig a galériánkat, rengeteg extra információt rejtettünk el. És nőket, természetesen.

Kawasaki Ninja H2 - az utcai változat, bár hosszas nézegetés után sem éreztem, hogy túl sok köze lenne az utcához. De a versenypályák világát sem tartom természetes közegének. Sokkal inkább magángyűjtemények részének tűnik.

Nem tévedek nagyot, ha kijelentem, ezt a motort fotózzák a legtöbben - a Ninja körül stroboszkópként villognak a vakuk. Nem csoda, az új, kompresszoros Kawasaki körül őrületes hype alakult ki az utóbbi hetekben. Hogy milyen, mint motor, még nem tudjuk, de iparművészeti alkotásként lenyűgöző. A formák és a különleges fényezés igazán csak élőben ütnek, az összes apró részleten látszik, ezt a motort minden szempontból nagyon komolyan gondolták a Kawánál. A forgó színpad mellett perceket töltenek a látogatók, a mérnökök és a marketing-guruk nem végeztek félmunkát.

Azt már itt, a Sebesség oltárán is többször megénekeltük, hogy Valentino Rossi mekkora zseni - ebben nincs is semmiféle újdonság. A Doktor március végén, a Katari Nagydíjjal pályafutása tizenkilencedik szezonját kezdi meg a gyorsaságimotoros-világbajnokságon. Háta mögött 312 futam, amelyeknek több mint harmadát (108-at) megnyerte, a dobogón 196-szor állhatott. Összesen hatvanszor rajtolt az élről. A motorosruha-specialista Dainese most a kilencszeres világelső eddigi legnagyobb riválisait vette számba, és készített róluk egy infografikát. Az alábbi kép kattintásra teljes méretben lesz látható, mi pedig nemcsak értelmezzük, hanem ki is egészítjük a felsorolást.

Én már piszkosul megnézném élőben a Kawasaki H2-t és az átépített H-D Street 750-eket, de kezdjük türelmesen az elején: pénteken indul és vasárnapig tart a Budapest Motor Fesztivál HUNGEXPO Vásárközpontban. Igazi szezonindító esemény, ahol minden motoros megtalálja a számításait. Az újdonságokra fogékonyakat kilenc nagy márka várja, köztük a Suzuki, a Honda, a Yamaha, a Kawasaki és a Harley-Davidson, vagyis 2015 sok újdonságát testközelből meg lehet tekinteni. Akinek hamar fejfájása lesz az új motoroktól, az egyből átugorhat az Épített Motorok és Autók találkozójára (EMAT), ahol a hazai ismert, ismeretlen és világhírű motorépítők munkáit lehet végignyálazni. Ha valakinek még ez is sok, akkor megcélozhatják a használt motor vásárt is, ahol nem csak nézelődni lehet, hanem venni és eladni is.

Autós-motoros gyorsulási verseny már rég nem izgalmas: széria állapotban a motor nyer. Ha viszont az autó nem széria, akkor jön a döbbenet. Egy Volkswagen Golf Mk1-et reszeltek be annyira a németek, hogy egy 182 lóerős Yamaha R1 olyannak tűnjön, mint egy Riga moped.

A Volkswagenbe összkerékhajtást és egy 1056 lóerős turbós motort építettek, az eredmény pedig döbbenetes, úgy gyorsul 290-ig, mint a veszedelem, a motoros hiába koppantja le a gázkart, nevetségesen gyorsan eltűnik előle az autó.

És mi kell ahhoz, hogy egy ilyen régi doboz lelépjen egy űrsiklót is? Tuning, komoly tuning. A kétliteres 16 szelepes motorban lényegében mindent lecseréltek, ahogyan a hajtásban is: 1001 Nm nem játék. Az extra levegőt egy hatalmas Garrett turbó szállítja, a turbónyomást 3,4 barra csavarták fel, és a blokk főtengely 9000-et is foroghat percenként.

Pontonban turkálni? Piha. Steyr-Puch-alkatrészeket homokfúvatni, alapozni, festegetni? Mit képzelsz... Szent Szobrot polírozni végtelen türelemmel? Dehogyis, ugyan már. Mert még a legnyitottabb házasságokban is eljön a pillanat, amikor a faszi egy kicsit nem az újabb numerákkal és a szeretők szinkronizálásával tölti az idejét, hanem szusszan egyet, hazamegy, visz egy csokor virágot a feleségének és megsimogatja hivatalos gyermekeinek feje búbját. Néha törődni kell a hátországgal is.

Nem vagyok csapodár típus, szeretőm nincs, 21 éve ugyanazzal a csajjal vagyok, aki egy ideje mintha már a gyerekeim anyja is lenne. Szerető helyett autókat és motorokat váltok, próbálok ki, hágok meg és küzdök velük idegkimerülésig, a mi nyitott házasságunk Katival úgy néz ki, hogy amíg a vasak lecsapolják az energiáimat, egészen biztosan hűséges leszek.

2013 tavasza - itt már elkezdtem gondolkozni rajta, hogy Spacyt hamarosan szét kell szednem. A hamarosanból később lett

Azonban gépjármű-hárememben is van kettő, akik nem a promiszkuitást, hanem a stabilitást jelentik. Egyik az utcán álló, napi nyúzást elszenvedő, gyerekeket minden reggel az iskolába, alkatrészeket ide-oda, családot vidékre hurcoló igásló, a Foltos, azaz az 1973-as állólámpás Merci. Ő autónak van, Suzuki Swift helyett. A másik a Honda Spacym, aki az igazi, cselédsorban tartott rabszolganőm, ő főzi az ebédet, cseréli az ágyneműt, takarítja a vécét.

Bizony, a Spacy az a jármű, amelyet úgy vettem 2011 őszén, hogy ennyi pénzért talán majd két hónapig kihúzza, aztán meglátom, mi lesz vele. Aztán - bár a teljes hajtásblokkja már a megvásárlás pillanatában is lötyögött, az eleje sem volt túl masszív, az első fékje mindig is ropogott és alig fogott, az akkuja öreg volt, kicsit nehezen indult hidegen, dobált a kuplungja és már akkor majdnem 60 ezer kilométer volt benne - kicsit tovább húzta, mint a legmerészebb gondolataimban húznia kellett volna.

Tavalyelőtt ősszel, Tatára menet már nagyon zavart, mennyire bizonytalan