Totalbike Vakbarát Hírportál

Bementem a Harley Davidson Budapesthez alaposabban szemügyre venni az új kis Szporit, amit a Mobilitás kiállításon szúrtam ki. Erre ott áll egy új Dyna is (konkrétan egy fekete Street Bob), amiről rögtön az jutott eszembe, ami mostanában sokaknak, akik sorozatfüggők: Sons Of Anarchy.

Én ugyan nem vagyok az, de erre rá vagyok kattanva. Egy motorosbanda életéről szóló sorozatról beszélünk, amelynek szerves része a H-D modellpalettája, amely itt konzekvensen főleg a Dyna sorozat gépeiből áll.

A Dyna a Harley-nál az a modellcsalád, amelynek hátul két rugóstagja van, mint a Sportsternek is, de nagy blokkos, tehát az fajta, aminél a váltó egyben van a blokkházzal. Egyszerűbben: az a hagyományos vázas nagy Harley, aminek hátul két rugóstagja van, az Dyna.

Ilyenkor, karácsony körül megtelik az internet fenyő szállítós fotókkal. Az egyik kabrióban, a másik veterán Porsche tetejére gumipókozva, aztán meg van, aki a nyitható tetejű, gombkerekű Bianchijában állítva viszi haza a fát. Na, de motoron? Nem szokás, nem emlékszem ilyen fotóra. Pedig milyen jól mutatna. Hopp, kihíváás, kihívááás!

Összekötözött fát tenni a motorra gyíkarc dolog, abban nincs semmi kunszt. Na, de egy feldíszített darabbal robogni fel és alá, az már igen. Az már kellőképpen ostoba ötlet, meg kell csinálni, nem is kérdés. Kell egy műfenyő, mert az könnyű, aztán díszek, meg boa. És lametta, lametta feltétlenül kell, abból csodás kormányhínárt eszkábálok. December 22-én egy nem túl nagy de nem is túl kicsi műfenyőt venni nem is olyan könnyű, pont ezt a méretet viszi mindenki. Volt viszonylag kicsi, meg viszonylag nagy. A kisebbik jó is lett volna, de olyan göthös volt, hogy rögtön kettőt vettem, összefogtam őket gyorskötözővel, hogy dúsabb legyen a lomb.

Az így jelentőségteljesebbé vált fát két spaniferrel atombiztosan rögzítettem a nyugdíjas rendőrmotor rádiódoboz-tartójára  A díszeket, meg a boákat pillanatok alatt feltettem, még azt is megoldottam, hogy egy gömb se eshessen le. Jó, a díszeknél volt kis közelharc, barátnőm többet leszedetett és átrakatott, mert szerinte én dilettáns módjára aggattam fel a gömböket. Merek én vitatkozni egy feketöves karifadíszítővel?

Már csak a lamettákat kellett egy-egy gyorskötözővel a markolatokhoz fogni, és kész is volt a mű. Kicsit féltem, hogy mit fogok elhagyni az installációból, de az egész napos motorozás után (ajándékokat és árut is így mentem beszerezni) sehol nem látok hiányt. Csak a kormányvégi lamettákból szakadt le pár szál. Igaz, ezek meg is vicceltek, de csak kicsit. Ugye önök is sejtik, miért három hengerezett lámpánál állva a motor. A szélben lebegő fémhínárok a bal szélső hengernél hozzáértek a gyertyapipához, meg a blokkhoz, és itt áthúzott  szikra. Azt azért kibírtam röhögés nélkül, amikor nem a blokk és a pipa között testelt, hanem a bőrkesztyűmön is átütve, a tenyeremet csípte meg a szikra.

Annyira megtetszett az installáció, hogy 24-én is így megyek be a boltba, mert valakinek az utolsó pillanatban ajándékra vadászóknak is segédkezet kell nyújtani. De aztán este az igazi fa alatt jön az ajándékbontás.

Természetesen az egészet csak azért csináltam, hogy ezzel a poszttal kívánjak az összes kollégám nevében minden kedves Totalbike olvasónknak  boldog karácsonyt! Meg hát ja, a hülyéskedés miatt is, mert az is fontos.

 

 

Bár puszira is adhatnánk ezt a 540-es kirakóst, de akkor hol maradna a mi szórakozásunk. A Totalcar régi jó hagyománya szerint idén is jön az év végi ajándékdömping. Ráadásul igen bőkezű volt a Vespa forgalmazója, és csodálatosan gazdag csomagot hagyott az asztalom lábánál.

Az első felvonásban egy 540 darabos puzzle a zsákmány, aminek a megszerzéséhez kamerát kell ragadni: készítsen videót a következő MotoGP szezon zárófutamáról! Eljátszathatja nyuszis motorral, animálhat legóból, felbérelhet profi színészeket és pilótákat, a lényeg, hogy jósolja meg minél szórakoztatóbban 2015 világbajnokát! A valósággal való egyezés a legkevésbé sem szempont, a lényeg, hogy a szerkesztőség jól szórakozzon!

A legjobb videót összerakó jutalmul ezt a kiváló hiéna-koncot is összerakhatja!
A vetélkedőn indulók a legfeljebb három perces pályaművet töltsék fel valamelyik videómegosztóra (például az Indavideóra), és linkeljék a poszt alatt. Határidő is van ám: december 25. éjfél, az utána érkezőkkel nem foglalkozunk.

Amelyiken a legtöbbet röhögünk, az nyer.

Lehet csapatni. Ha nem mondtam volna, a bor is jár mellé.

A finn StuntFreaksTeam legújabb videója igazi téli szórakozás - a sarkkör környékén az év jelentős részében adottak a befagyott tavak, így adja magát, hogy ott eresszék szabadon a lóerőket.

Az egyik résztvevő egy Polaris RZR buggy, amit egy 900 köbcentis, kéthengeres motor hat. Álló helyzetből 60 km/h-ra 2,6 másodperc alatt gyorsul, ami nevetséges lomhaság egy GSX-R1000 hez képest - az ennyi idő alatt százon van. Amennyiben száraz útról van szó, de a jégen többet számítanak a félcentis tüskékkel szerelt gumik és az összekerékhajtás.
Ezzel szemben áll az egyetlen hajtott kerekű GSX-R és a 175 lóereje. Ebből ugye semmi jó nem sülhet ki?

Hogy az előző állítás biztosan igaz legyen, előkerül egy mogorva lékhorgász és némi kézigránát...

Mivel autót már jó pár éve vezetek, és igyekszem naprakészen tartani az ismereteimet, így a motoros KRESZ sem okozott nagy problémát. Persze mindig vannak olyan területek, foltok, ahol érdemes és szükséges is ismételni, feleleveníteni a korábban tanultakat, és azért az A-kategóriánál vannak olyan dolgok is, amelyek nem részei az autós tananyagnak. Végül egész jó eredménnyel tudtam levizsgázni elméletből, amit e-learninges tanfolyamon tanultam.

A rutin (vagy ahogy most nevezik, járműkezelés) aztán már tartogatott érdekességeket. Leginkább azért, mert a Yamaha Fazer jóval testesebb gép, mint a saját Simson Starom (ja igen, azt meg össze kellene rakni), vagy éppen az eddig kipróbált robogók. Komolyabb nehézséget ennek ellenére nem okozott a feladatok végrehajtása, de már alig vártam, hogy kiszabaduljak a gyakorlópályáról, és a forgalomban motorozhassak.

A rutin végére eljutottam oda, hogy már nem okozott fájdalmat másfél órányi motorozás az alkaromban – tehát valamivel lazábban ültem már a Yamahán, mint az első órákon. A forgalomban pedig el is kezdtem élvezni az egészet. Természetesen nem a városi közlekedés az, ami igazán meghozza ehhez a kedvet, de eleinte gyér forgalomban gyakoroltunk, aztán szép lassan a hétvégi piacolók és bevásárlók tömegébe is belecsöppentem. Szerencsémre nagyon jó oktatót fogtam ki: ritkán szólt hozzám a rádión, de amikor indokoltnak látta, akkor egyszerűen, könnyen érthetően adta tudtomra, hogy milyen hibát követtem el.

Az órák többségét egyedül teljesítettem, csak az oktató jött mögöttem autójával, így új tapasztalatnak számított az is, amikor előbb egy B125-ös csatlakozott hozzánk MZ-vel, később pedig egy fiatal robogós srác az iskola Malagutijával. Itt rendre az volt a felállás, hogy én mehettem elöl, aztán néhány óra után, amikor már nekik sem volt új a forgalmi vezetés, cseréltünk. Ezt mondjuk kevésbé szerettem, igyekeztem annyira lemaradni, hogy minél kevesebb kétütemű kipufogógázt szívjak be.

 Az országúti vezetést először egészen rövid távon próbáltuk ki, aztán szinte rögtön elmentünk egy hosszabb körre is. Eleinte szokatlan volt 45-50 km/h fölé gyorsítani, 60 körül már olyan érzésem volt, mintha 120-szal tépnék. Aztán az első komolyabb vidéki kör végére már ez is inkább kellemes élmény lett. A vizsgán aztán egy jó hosszú kört mentünk, végül a vizsgabiztos csak annyit mondott: megfelelt, ügyes volt. Na, persze. Az ügyesség nyilván nem itt kezdődik, de a jogsival a zsebben indulhat a tapasztalatszerzés, és mehetek akár vezetéstechnikai órákra is. Ehhez tavaszra kellene valamilyen gép is. Az ésszerű választás talán a Honda CB500 lenne – erről éppen itt ír a Nepperűzőnk. A baj csupán annyi, hogy szerelmes lettem a Ducati Monster hatszázasába.

Jajj, mondtam, amikor először megláttam képen. Valakinek elgurult a gyógyszere? Ez már kissé meredek!

Élőben is nehéz hozzászokni. Nem kicsi motor, párduc ívelése van, nagyon ráfekszik az épített-kusztombájk őrületre.

A Yamaha valami nagyot akart villantani. A blokk a hagyományos XVS 1300-ből ismerős, reménykedtem, hogy ez a Drag Starom egyenesági leszármazottja, de a francokat: itt már hipermodernség van, vízhűtés és a hengerszög is hegyesebb, mint az őskövület Virago-blokkban. Mellékesen a komplett motor a sima XVS 1300-ra egyáltalán nem hasonlít.

Megosztó külső. Sok meglepetést okozott, az erőssége nem az lett, amit vártam, és a gyengéje sem. Teszt hamarosan!

Bár a valódi téli időjárás, a nagy hideg, a jég és a hó még várat magára, a motorosok nagy többsége azért már eltette télire a gépet. Persze lehet még látni olyanokat, akiknek nem csupán hobbi, hanem elsődleges közlekedési eszköz a motorkerékpár, ők örülnek a viszonylag hosszúra nyúlt szezonnak. Vannak azonban olyanok is, akiket a legviszontagságosabb időjárás sem tántorít el, hogy kedvenc hobbijuknak hódoljanak.

Ferrarik, Bentley-k, Lotusok, Porschék, régi és új M-es BMW-k és változatos V8-as izomautók mellett egy szokatlan, alaktalan motorkerékpár is feltűnt az Atlanta elővárosában megrendezett Caffeine and Octane névre keresztelt amerikai Parkoló Parádén.

Az előbb említett kétkerekű rettenet nem más, mint egy Lamborghini V12-es blokk köré épített motorkerékpár – bár valószínűleg motorkerékpárként értelmezni erős túlzás, hiszen tömege és vezethetősége (vezethetetlensége?) miatt az önfeledt kanyarvadászat elérhetetlen álom egy ilyen monstrummal.

 

Eleve a tizenkét henger miatt rendkívül hosszú lett a motor, nem véletlen, hogy a kormány sem a megszokott helyre került, hanem az ülés és a tank közé, de a szörnyű geometria mellett a futómű és a normál motorokhoz tervezett dupla tárcsafék, és a hozzá tartozó féknyergek hatásfoka is harmatosnak tűnik a bőven négyszáz kiló feletti önsúly határozott megállításához. Arról nem is beszélve, hogy a hat karburátor egy vaskosabb gázadásra szárazra szippantja az összképhez képest aprónak tűnő tankot.

A formaterv is elég messze esik a Dodge Tomahawk dimenzióitól, igaz, nem is egy nagyvállalat irgalmatlan költségen előállított szobráról van szó.

Az elmúlt hétvégén tartották meg az olaszországi Monzában a már hagyományosnak mondható Rally Show-t, amely lényegében egy jó hangulatú, komolyabb téttel nem rendelkező csapatás, neves pilótákkal. Futballnyelven az ilyesmit talán sörmeccsnek is lehet nevezni: a lényeg nem az, hogy ki hányadikként ér célba, hanem az, hogy a versenyzők és a nézők is jól szórakozzanak. Persze ahol mondjuk Robert Kubica rajthoz áll, ott semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy keményen tolják neki a srácok.

A lengyelek egykori Forma-1-es menője be is húzta az első helyet Ford Fiestájával, mögötte pedig Valentino Rossi végzett. A Doktor egész egyszerűen nem tud lassan menni semmivel, bármit is toljanak alá. A Monza Rally Show-n már az elmúlt években is rendre jól szerepelt: a dobogóra rendszerint oda szokott érni, de többször állhatott már annak legfelső fokán is. Legutóbb például tavalyelőtt. Az olasz klasszis persze ezúttal sem bízott semmit a véletlenre, az alábbi videó bizonyítja, hogy nem fogta vissza magát. Hihetetlen, hogy mennyivel szűkebben fordul ellenfelénél, aki aztán ijedtében el is vette a gázt, elkerülve az ütközést.

Kubica és Rossi között végül minimális, alig több mint egy tizedmásodperces különbség döntött. Nézzék csak, hogyan terelgette a Fiestát a két pilóta:

Ezek alapján ismét megerősödött bennem az a gondolat, hogy Valentino Rossi gyors. Nemcsak motorral, hanem bármivel. Persze ez nem egy világbajnoki futam gyorsasági szakasza, de az évek során olyan sztárokat közelített vagy előzött meg, mint Gigi Galli, Sebastien Loeb, vagy éppen Dani Sordo. Korábban élesben is kipróbálhatta magát: 2002-ben Nagy Britanniában egy Peugeot 206 WRC-vel, 2006-ban Új Zélandon egy Subaru volánja mögött, 2008-ban Nag-Britanniában pedig Ford Focusszal. Utóbbi két versenyen egy 11. és egy 12. helyet tudott elérni.

A Ferrari Forma-1-es versenyautóját szintén többször tesztelte már Rossi. 2008-ban Mugellóban például csak néhány tizeddel maradt el Kimi Räikkönen akkori pályacsúcsától. Tavaly pedig egy Nascar-gyakorláson is kiváló időt futott.

Saját felségterületén, a MotoGP-ben összesen kilenc világbajnoki címet tudhat magáénak. Az elsőt még 1997-ben, a 125-ösök közt szerezte egy Apriliával, két év múlva pedig már a 250-eseknél lett aranyérmes. 2001-től jött az egyeduralom a királykategóriában, ahol öt éven át nem talált legyőzőre – háromszor Hondával, kétszer Yamahával nyert. Utóbbi márkának 2008-ban és 2009-ben is hozott egy-egy vébécímet. Bár többször leírták már, mondván túl erősek a fiatalok – elég csak Lorenzo, Pedrosa, Stoner, vagy éppen a regnáló világbajnok Marc Marquez nevét említeni – mindig meg tudott újulni. Ezt mutatja idei ezüstérme is. Folytassa, Doktor úr, mi figyeljük!

 

Persze költői túlzás, és az is igaz, hogy nem vagyok tagja a lánckerék-nézegető szakkörnek, de szerintem még a szerelők kezéből is kiesik a kulcs, ha ilyennel találkoznak. Én még ilyen szinten kopott lánckereket nem láttam: a Monster Customnál fotóztam egy átépítésre váró motoron.

Állítólag ezzel így frankón motoroztak (és nem dobta le  a láncot!), ami hihetetlennek tűnik, de nyilván az sem valószínű, hogy valaki direkt lereszelte ilyenre a fogakat, tehát valahogy el kellett ennyire kopnia.

Összehasonlításképp ilyen egy lánckerék. Cserélni akkor kell, amikor a fogak hegyesedni kezdenek. Alul egy meglehetősen viseltes. De hol van ez a fentihez képest? 

A motorokról és a motorozásról nem könnyű érdekes filmet készíteni, éppen ezért talán kevesen is próbálkoznak vele. A témában mérföldkőnek számít az On Any Sunday, vagyis a Bármely vasárnapon, amelynek folytatását éppen idén ősszel mutatták be az Egyesült Államokban. Aki szereti az ilyesmit, annak ajánlunk most két dokumentumfilmet. Angoltudás nem hátrány, de a képek anélkül is teljesen élvezhetőek.

A The Unrideables (A vezethetetlenek) a MotoGP hőskorába tekint vissza. Azt a gladiátorharcot mutatja be, amit a kétütemű ötszázasok nyergében vívtak olyan korszakos egyéniséget, mint Randy Mamola, Kevin Schwantz, vagy éppen Kenny Roberts. Ha kétszer 45 szabad perce van, és nem futballmeccsel akarja eltölteni, akkor kezdődjön az első félidő:

Lenyűgöző archív felvételekből, hatalmas mentésekből és még nagyobb bukásokból azonban nem fogytak ki a készítők. Éppen ezért összerakták a The Unrideables második részét is:

A motorkerékpár-iparban ma már eléggé háttérbe szorultak a kétüteműek, különösen a nagyköbcentis gépek között ritka már ez a technika. A fenti filmekben látott, félelmetes erejű és szinte vezethetetlen motorokból merített ötletet a német Ronax, amikor elkészítette az 500 nevet viselő sportmotorját. Arról a gépről itt olvashat.

A H-D Budapest meghívott a leginkább autókat felvonultató Mobilitás 2014 kiállításra. Persze nyilván a saját - ledfallal felszerelt - standjukat akarták megmutatni és valóban csak miattuk jöttem ki, az új autók nem az én pályám, viszont időm sem nagyon volt, rohanni kellett tovább vidékre. (Papp Tibivel viszont összefutottam, úgyhogy lesz teljes szakmai beszámoló.)

Elsőre kicsit furcsának tűnhet itt kiállítani, hiszen a gyakorlatban főleg autókról szólt a rendezvény. Utólag tudtam meg, hogy egyáltalán volt másik motorkerékpár képviselet is, de gondolom ez csak a nem túl rózsás piac eredménye, a "mobilitásba" minden jármű belefér. Mivel azonban prémium márkáról van szó, nem túl elborult ötlet reprezentálni például hasonló szegmensben levő autómárkák között, hiszen könnyen lehet a vevőkörükben közös halmaz. 

Szomorúan konstatáltam, hogy nem hozták ki a Breakoutot, de ezen kívül ott volt a kínálat java és kellemes meglepetésre akadt újdonság is: jönnek a 2015-ös modellek.

A középpontban három zászlóshajó állt, amiből kettő fizikailag is az, a harmadik meg talán eladásban fogja vinni ezt a szerepet. Ez utóbbi a Street 750, amelyből a nem titkolt kusztomizálhatósági szándék jegyében már rögtön a H-D Budapest által csinosított példányt állították ki.

Mellette ott volt a CVO Street Glide és a Road Glide Special amelyek a túragőzös-szegmenst képviselik és amelyeket eddig nem lehetett nálunk megvásárolni. Mindkettő elképesztően látványos luxusmodell, olyan fedélzeti hifivel és egértévével, hogy csak pislogtam.

(A hifi tényleg nagyon jól szól. Persze belemehetnénk, hogy ennek mi értelme, én is jót röhögök egy konkrét hülyén, aki a lakótelepen bömböltetni a zenét állandóan a Gold Wing-jén, feltűnési viszketegségtől vezérelve. De gondoljunk egy hosszú, kietlen, egyenes országútra, az azon megtehető sok száz kilométerre és rögtön megértjük.)

A két csúcsmodell számos érdekességet tartalmaz. Ezek megismeréséhez klikkelj a videóra.

A nagyágyúk mellett ott volt egy nagyon jópofa újdonság is: az új Sportster Superlow formája zseniálisan sikerült. Mellette alig várom, hogy kipróbálhassam a Street Bob-ot is.

 

Guld Peti bedobja a koncot a hiénáknak:

Tudja, a játéknak, melyet szombaton hirdettünk, elérkezett a napja. Rossi-nördök, figyelem, következzen három kérdés, melyekre várom a helyes válaszokat. Évszám és helyszín, a kategóriától eltekintek. De azért szívesen veszem.

Aki elsőként írja meg kommentben a helyes válaszokat, hétvégén már ezt a cuccot eheti le spagettiszósszal.

- Mikor és melyik versenyen nyerte Valentino Rossi élete első világbajnoki címét?

- Mely verseny levezető körében ült Valentino Rossi mögött egy csirke? (évszámot is kéretik megírni)

- Hol, és mikor esett egymásnak (ütésváltással, karmolással) Valentino Rossi és Max Biaggi?

 

Ha azt mondom, Yamaha RD 250, az emberiség elég kis része lesz izgatott - még a motorosok sem nagyon. Én sem vagyok kétütemű rajongó. Ráadásul a típusról először nem az jutott eszembe, amit Tomi, a Harmati Yamaha szerelője épített magának (aki egyébként kétütemű-expert és már készül egy másik projektje is), hanem a későbbi, esztétikailag kihívásokkal küzdő LC típus, azaz a vízhűtéses.

Ez azonban az eredeti RD 250: klasszikus forma, küllős kerék, berúgó, nagy hűtőbordák, mivel léghűtéses.
Attila tulajdonképpen kávérészert épített belőle, de csak nagyon szolidan. Az RD 250 alapban elég szép motor és talált egy nem hulladékot, így nem rozsdás romokból kezdte az építkezést. A Cafe Racerség éppen hogy megmutatkozik a hátulján, ami így kissé áramvonalasabb lett, valamint íves felújítás keretében kapott egy kevésbé magas, sokkal normálisabban kinéző kormányt, ami számomra a legjobb rész, mert mellőzte a szokásos csutkakormány-idiotizmust.

Persze rengeted csinosítani és fényezni való részlet után bele kellett nyúlni műszakilag is, de korántsem felújítás jelleggel: a blokk jó állapotban volt. Ami elsőre feltűnt, hogy a két szívócsonkon van egy közösítő cső: ez már kvázi tuning, a későbbi vízhűtéses típusról került ide. Mivel a hengerek ellentétesen járnak, ezért tökéletesebb így a töltés. Gyanítom, hogy működik, Tomi szerint gyárilag érezhetően rosszabbak a menetteljesítmények.

Az RD 250 kicsi motor, de megy mint az állat. Oké, számítottam valami megindulásra magas fordulaton, hiszen kétütemű, de arra nem, hogy lent is megy. Lent nem erős, de nyomatékos: abszolúte vállalhatóan működik, szinte mint egy négyütemű. Egyszerűen döbbenetes, milyen finoman jár és mennyire nincs meg a kétüteműek össze-vissza pöfögő jellege: semmilyen Trabant fíling nincs, kontrolláltan pörög fel és ejti le a fordulatot.

Hozzá tartozik - ezt nem mindenki vágja - hogy a Yamaha eleve élen járt a kétütemű fejlesztésben és elég sokáig ragaszkodtak hozzá. Valószínűleg nekik volt a leghosszabb ideig kétütemű sportmotorjuk a kínálatban. Ez látszik is, mert ez az amúgy erősen velem egykorú motor igen kiforrott benyomást tesz. Persze ez nem a szériaállapot, ezért kellett rajta dolgozni bőven.

A munka pedig meglátszik, mert fék is van: korához képest nem is rossz.

Igazából azt gondoltam eddig, hogy ilyen öreg kétüteműekkel nem érdemes foglalkozni, mert szépnek ugyan szép, de a kétütemű karakterisztika és a nyűgök nem teszik mentálisan rentábilissá.

De kezd meginogni a véleményem. Nyilván több törődést igényel, mint egy fele ennyi idős motor és jóval többet, mint egy négyütemű, főleg ebben a géposztályban.

Az viszont biztos, hogy kellemes a karaktere és nagyon szeretni való.

Ha ön is kíváncsi arra, miként száguldanak versenymotorok elképesztő sebességgel a Kínai Népköztársaság utcáin, semmiképp ne hagyja figyelmen kívül a videót. Makaó Kína igazgatása alá tartozik, Bitter Sanyi pedig klassz eredménnyel örvendeztetett meg bennünket a szombati versenyen. Erről bővebben tegnapi beszámolónkban olvashat. A futam teljes terjedelmében megtekinthető. Amúgy is esik, motorozni nem lehet, vigasztalódni viszont annál inkább.

Kattintson ön is, most!

Guld Peti, szerkesztőségünk TT-bubusa, Man-szigeti száguldó riporterünk kapott egy menő pólót, de ha talál rá méltó olvasót, szívesen tovább adja:

"Ugyan elcsépelt, de köztudott, az autós újságíró bizony az élet császára. Viszont egy apró titkot meg kell osztanom önökkel, a motoros vonalon mozgó firkászok élete sem valami szörnyen tragikus, szakadékszéli tapogatózás.

Emiatt pont idevág, a méltán népszerű videó, mely „Mucsi a pultos” címen megtekinthető, s amelyben elhangzó, azóta elhíresült mondat finomított változata így szól: De te nem vagy egy irigy sneci.

S ez így is van, nem vagyok, ezért egy ajándékot szeretnék kisorsolni azon kedves olvasók körében, akiknek tulajdonképpen köszönhető, hogy ilyen menő cuccokat sóznak rám néhanapján. A szörnyes energia italgyártó vállalat megdobott egy pólóval, amely a Valentino Rossi rajongók számára bizony kincset ér. A mérete XL, így férfias férfiak, avagy férfias férfiakkal bíró hölgyek versengését várjuk elsősorban, de természetesen a Rossi alkatúakat sem zárjuk ki, viszont arra kérjük őket, ha megnyerik, minimum bekeretezve tegyék a falra.

A versenyt november 19-én, szerda este 18 órára hirdetjük, három kérdés, három helyes válasz. A játék nyertese az, aki ezt elsőként teljesíti kommentben.

Vigyázat, kizárólag fanatikusok jelentkezését várjuk, vagy legalább olyanokét, akik a játék időpontjáig minimum egy VR önéletrajzi könyvet elolvasnak, és roppant ügyesen használják a google-t.

Ilyenekre lehet számítani például: Mely verseny levezető körében ült Rossi mögött egy angyalnak öltözött egyén? Itt a helyes válasz egy évszám, meg a futam, a kategóriát elhagyhatjuk, bár jól esne, de elhagyhatjuk. A lényeg, hogy aki szeretné ezt a pólót megnyerni, üljön a gép előtt 19-én este, és készüljön fel rendesen Valentino Rossiból."

Vannak dolgok, amiket csak Magyarországon kapni. Ilyen például a mangalicakolbász, a Kőbányai Világos, a Túró Rudi... és a Suzuki Gemma Questo benzincsap. Néhány troll most nyilván megjegyzi, hogy az első háromból más országban is találni, de a benzincsapban biztos vagyok, olyan újonnan nincs, csak itthon.

Aki nem tudná, mi az a Suzuki Gemma Questo: legyen róla elég, hogy egy apró és régi robogó, amit azért vettem, hogy a szétesett futóművű nem annyira apró, de szintén régi Honda Spacy-met nyugodtan szét tudjam szedni, meg tudjam rendelni hozzá az alkatrészeket, majd pár hónap kiesés után visszaülhessek a csodásan megnyugtató és kellemes foteljébe.

Amikor a Bion-X hajtású Smart biciklit hoztam el tesztre, akkor találkoztam először zollstock szerűen összehajtogatható biciklilánccal. Praktikus dolog, mert kis helyen, kulturált formában tárolható, miközben elég hosszú és erős. Egyetlen hátránya talán, hogy nincs rajta textilborítás, mint a klasszikus láncokon szokás, ezért minden fel- és levételnél attól féltem, hogy lepattintja a festéket a majd' 700 ezres bicikliről.

Ebbe a videóba Papp Tibi futott bele a Fecebookon. A két srác továbbgondolta a hajtogatós lakatot és beleépítették a nyeregbe. Az Seatylock ötlete zseniális, hiszen vagy le van kötve a bicikli, vagy ülünk rajta, a két állapot tehát kizárja egymást. A csőről egy gyorszárral tudjuk lecsatolni a nyerget, és abból kihajtogatni a lakatot. A gyártáshoz szükséges pénzügyi hátteret, ahogy a startupoknál divat, egy tőkegyűjtő honlapon, jelen esetben a Kickstarteren szedték össze. A 40 ezer dolláros célt hamar elérték, jelenleg 85 ezer dollár felett járnak.

A nyereg-lakat kétféle kialakításban (keskenyebb trekking és szélesebb comfort), sok színben és több mintával is rendelhető. A legolcsóbb változat 85 dollár, az Amerikán kívüli szállítás pedig további 15. Ez pont száz dollár, ami kb. 25 ezer forint. Első hallásra talán soknak tűnik, de egy jó minőségű, összehajtogatható kerékpárzár bőven 10 ezer forint felett van, a nyereg árak pedig nagyjából 5 ezertől indulnak. Ha így nézzük, pár ezer forint felárat pedig lehet, hogy megér ez a kombinált megoldás. Én megkívántam.

Ez a majom benne van a top tízben, simán. Parti a medence szélén, menő motorok és egy Datsun 240 Z leparkolva a parton, a DJ tolja a zenét, mi kell még? Hát persze, tiltásig forgatva füstöltetni a gumit a jobb sorsra érdemes Honda CBR 600 RR-en. Mekkora móka már, de tényleg, annyira jó, hogy nagyon.

És mi az ami még ennél is jobb poén? Hát naná, hogy egykerékre kapni. Aztán hanyatt esni. És nézni, ahogy... Óómájgád, ómájgááád, óó-máj-gád.

Onnan is látszik, hogy sosem tudtam rendesen, önfeledten partizni, hogy elkezdtem számolni, mi mindent vágott tönkre az ökör ezzel a csudijó mutatvánnyal. Lyukasra égette a betont az erkélyajtó előtt, szétkaristolta a térkövet, de ami a legklasszabb, hogy egy menetkész motorból olaj, fékfolyadék, akkumulátorsav, meg a fene tudja mi oldódik a vízbe ilyenkor. Hogy micsoda egy földhözragadt, lelazulni képtelen alak vagyok, azt tökéletesen bizonyítja, hogy míg én sajnálkozom, az igazán menők még egy pocketbike-ot is a vízbe vágnak, úgy, hogy majdnem a haverjuk fejére ugratnak. Party hard, srácok, így kell ezt. Hát nem??

A KTM évekkel ezelőtt állt elő egy villanyhajtású krosszmotor ötletével. Viszonylag hamar el is készültek a Freeride E névre keresztelt géppel, azonban annak tesztelése elhúzódott, a forgalmazás megkezdését pedig évről évre tologatták. Idén ősszel végre megvolt a hivatalos bemutató, jövőre pedig a kereskedésekbe is kerülhet a krossz és enduró változatban is készülő Freeride E.

Az osztrákok azonban nem akarták megvárni 2015-öt, és már most odaadták két igazi profinak újdonságukat. Az egyik kiválasztottjuk az a Jonny Walker lett, akinek a neve az Erzberg Rodeo kapcsán már ismerős lehet a motorsport-rajongók számára. A másik pedig Danny MacAskill, skót triálkerékpáros, aki egy videó erejéig biciklijét cserélte le KTM motorra.

Ők ketten egy elhagyatott angliai erőműben próbálgathatták a villany-krosszgépet. Volt itt minden: egykerekezés, lépcsőzés, szűk folyosón kanyargás, liftezés. Hiába, ha valaki tud, akkor mindegy, hogy benzines, vagy elektromos gép van alatta – MacAskillt az sem zavarta meg, hogy ezúttal nem kell tekernie.

Érdemes végignézni a videót, a bringás ugyanis azt is megmutatja, mihez tud kezdeni saját munkaeszközével. És mivel kölcsönkenyér visszajár, Jonny Walker sem marad adós.

A magyar motokrossz szezon csúcspontja jön most vasárnap, a hagyományos szezonzáró összecsapás, a csapatbajnoki versengés. Ennél komolyabb motorversenyt nem láttál még ebben az évben. A legmenőbb hazai arcok (Németh Kornél, Szvoboda Bence, Firtosvári Gábor, Hugyecz Erik) és a legjobb csapatok (HTS KTM, Maurer Husqvarna, Yamaha Fehér) egyszerre a pályán.

Jönnek szlovén élmenők, nemzeti színekben indul a magyar válogatott, de ott lesz a rajtnál egy amerikai srác is, aki a legnagyobb világsztárokkal versenyzett egész évben, és csak ezért az összecsapásért látogat el hozzánk. Ja, még nem mondtuk volna?! Az amerikai motoros nagyszülei magyarok, és már korábban olvashattál vele egy interjút itt. Alex Nagy most találkozik Nagy Alexszel, tehát a saját szemeddel győződhetsz meg arról, hogy két srácról van szó. Sőt, az is kiderülhet, melyikük megy jobban.

Az esemény Facebook oldalára ide kattintva juthatsz.

Amikor megrendeztük az első Parkoló Parádét, talán még mi sem gondoltuk, hogy ennyire népszerű lesz. Most, a hatodik alkalomra készülődve azonban már elmondhatjuk, ritka az ilyen jó hangulatú autós-motoros találkozó. Itt ráadásul a hangsúly rajtatok és gépeiteken van. Nincs felesleges motorbőgetés, gumiégetés, száguldozás – eddig minden alkalommal sikerült kulturáltan együtt tölteni azt a néhány órát.

Van olyan, hogy egy gyártó kihoz valami döbbeneteset, és néha az új produktum a hierarchiában lefelé döbbent, azaz a nyitás a hétköznapi vevők felé történik.

A HD már rég nem a szakállas tetovált bőrbefingó szararcok márkája, sokkal inkább üzletembereké, de amit a HD-ről képzelünk az mindig a nagy, nehéz, hangos, tökkel ülős vasak világa. Persze ott vannak a Sportsterek (pénzügyileg) a kínálat alján, de a Harley-Davidson most mert csinálni valami urbánusabbat, városi közlekedésre. Annak, aki nem akar robogózni és azért részese akar lenni a legendának. Csak sokkal olcsóbban, mint eddig bármikor.

Az XG750 Street pontosan ez, épp ezért vigyázni is kell, hogy ne azt várjuk tőle, amit nem ígér. Ez egy robusztus városi jármű, amelynek célja hogy stílusossá és élvezetessé tegye a városi közlekedés.

Ez alatt azt is lehet érteni, hogy van rajta pár kazánlemez szintű elem (ami érdekes kontrasztban van 1-2 finomsággal, mint az igényes mart felnikkel), mégis könnyed tudott maradni. De azt is, hogy ez nem 7 milliós árszint, a fele sincs egy komolyabb Harley-nak. Nyilván ez nem egy olcsóbb Sportster, hanem teljesen más. Ez egy néhol darabos, de alapvetően finom motor, fürge 750-es V2-es vízhűtéses blokkal, amit tényleg a városban érzi magát elemében. 

Most már annak is lehet Harley-Davidsonja, aki eddig nem tudta, vagy nem akarta megengedni magának.

A farpofáim is összerándultak, mikor az oszlopot láttam egyenesen a kamera felé közeledni. És felszisszentem, hogy na basszameg, ezért kéne figyelni.

Nem vagyok én marha okos, meg tévedhetetlen sem. És ellentétben a sok, igazán okos megmondóemberrel én sem vagyok száz százalékig szabályos. De ebben a helyzetben nagyon benne volt, hogy a szürke Toyota lehúzódhat a jobb szélre. És nem számít a motorosra (sem), hiszen az előbb még abban a sávban egy teherautó parkolt. 

Monitor előtt én is könnyen osztom a jó tanácsokat, de ha motoron ülünk, baromira figyeljünk oda, és gondolkozzunk az előttünk haladó fejével is. Induljunk ki abból, hogy nem lát minket, nem tudja hogy ott vagyunk. Ha meg kocsiban ülünk, használjuk már a tükröket. Igen, többes szám, mert legalább két, de inkább három visszapillantó van egy autón, és folyamatosan vizslatni kell, hogy tudjuk, mi van mögöttünk. Én a saját kocsimba, a belső tükörre teszek egy panoráma tükröt is, amiben nem csak a mögöttem, de a mögöttem jobbra történő dolgok is látszanak.  

Óbaszus, megint megnéztem a videót, és megint görcsbe rándult a seggem és behunytam a szemem. Villanyoszlopot lefejelni nem egészséges...

A szerencsétlenül járt motorost Tim Sleethnek hívják, és Ausztráliából jött. Burma, Kambodzsa, India, Indonézia, Irán, Laosz, Malajzia, Nepál, Omán, Tájföld, az Egyesül Arab Emirátusok és Törökország után érkezett Budapestre, ahol tegnap ellopták 2006-os Suzuki DRZ400S típusú motorját. Rendszáma FU077. Ha valaki találkozik a motorral, azt a jogos tulajdonosnak a www.betweenhitherandyon.com.au oldalon, vagy a Facebookon tudja jelezni.

Nem ez az első eset, hogy hazánkban szabadítanak meg egy világutazót járművétől. Korábban is loptak már motort, illetve bicikliklit is világutazótól Budapesten.