A Császárhoz méltó rendőrmotor
Hogy a japánok, nagyjából bármit képesek úgy csinálni, ahogy európainak eszébe nem jutna, azt tudjuk. Hogy a rendőrautóikra tetőből kipattanó villogót tesznek, mert a kojak villogó menő, de automatizálva még menőbb, azt már megírtuk. Hogy a japán rendőrmotorosok úgy uralják a gépeiket, hogy arra bárki elismerően csettint, arról is volt szó. Az viszont meglepett, mikor kiderült, náluk még vannak oldalkocsis rendőrmotorok.
Nem is akármilyen rendőrmotorok: oldalkocsis Honda Goldwingek. Régen, negyven, de inkább ötven-hatvan éve a magas rangú vezetőket szállító konvojokat szokás volt oldalkocsis rendőrmotorokkal kísérini, de ahogy a hétköznapokból, úgy a rendőrségek garázsaiból is kikoptak ezek a drága szerkezetek. Mert az oldalkocsis motor, mint műfaj elég drága, meg aztán aki már próbálta, tudja, hogy érdekes élmény a fogatot irányítani, de majdnem annyi helyet foglal, mint egy autó, annyit is fogyaszt, nem túl mozgékony, de az esőtől, sártól, hidegtől, ütközéstől semmi nem véd. Magyarul a motorkerékpár és az autó összes hátrányát ötvözi.
Így törd össze a Harley-dat
Két dolog tűnik biztosnak: az egyik, hogy a bundesliga-frizurás csóka egy pöcs. Először az utcán akar elesni és egy autóval kilapíttatni magát, aztán sikerül eldobni a gépet, úgy, ahogy kevesen tudják. A másik, hogy a Harley elég jó erőben van, úgy húzza a sok méteres gumicsíkot, mint ha kötelező lenne. Csak azt nem értem, mi az a sárga csík a padlón, mikor nekicsúszik a motor a felújítás alatt álló oldtimernek. Csak nem valami trükk van a dologban?
Aprilia, máris darabokban
Kati Aprilia SportCity 200-asa igazán csinos és megkímélt, egyben ő garázsunk egyetlen harminc évnél fiatalabb géperejű járműve. Az új tulajdonos, aki a feleségem, épp csak annyit ment vele, ami ahhoz kellett, hogy a közben bekövetkező apró baleset miatt muszáj legyen megvennünk. Én kicsit többet hajtottam, mert először is hazamotoroztam vele a Wekerléről, aztán még elvittem vizsgára is meg vissza.
Felborul. Kigyullad. Aztán megy tovább.
Az ilyen videók láttán nehéz nem párás tekintettel a semmibe révedni és elmerengeni, vajon jobb volt-e, mikor még szinte semmi elektronika nem volt a motorjainkban. Mert ebben az oldalkocsis Uralban maximum elektromos alkatrészeket találni, vezérlő elektronikát, érzékeny szenzorokat egy darabot sem. Ezért fordulhat elő, hogy fejre borulás után a forró blokkra ömlő, majd egy szikrától lángra kapó benzin ugyan biztosan tett valami kárt a gépben, (majd egy percig eltartott, mire teljesen eloltották a tüzet), de pár rúgás után már hallani a boxer-ketyegést. Így Grísa boldogan motorozhat haza. (Borulás 0:50-nél)
A műszaki alapok lassan hetven évesek, hiszen a második világháború alatt "adoptálták" a szovjetek a BMW R71 technikáját, és csinálták meg a saját M-72-es katonai motorjukat. Úgy tűnik, ami a fronton jól teljesített hetven éve, az még manapság is bírja a kemény strapát.
Simson. Imádtam
Az Ecserin vettem kilencezerért, róla szól a poszt. Akkor a Mobil boltban egy vagyonba került a 40 km/h-t tudó S51N újonnan, de kinn, az M5-ös tövénél levő Nagykőrösi úti zűrzavarban is 15 ezerért mérték őket használtan, egy Simsonnak nem volt akkoriban értékvesztése. Gondolhatják, az enyém távol volt a tökéletestől.
Miért is írok róla? A Dívány közzétette a Jófogás internetes hirdetési portál tavalyi legnépszerűbb keresőszavainak listáját, és kiderült: 2013-ban a Simson szót ütötték be a legtöbben az ablakba. Nahát, nahát.
Nem vicces, baromira nem!
Egy paraguayi rádióadó stúdiójában kuksolva viccesnek tűnhet, ahogy emberek eltaknyolnak a motorjaikkal, de igazából nem az. Kicsit sem. Tudom, változtatni nem tudnak rajta, segíteni sem sokat, de telipofával röhögni ennyi ember kínján...
A sínek közel párhuzamosan futnak az úttal, az eső csúszóssá tette őket, ezért a kevésbé gyakorlott vagy figyelmetlen motorosok könnyen hanyatt dobják magukat, amikor megvezeti a kereket a sín. Akár rendes ruhában esik valaki, akár rövid szoknyából kivillanó térdét szántja fel az aszfalton, fáj az ilyesmi, és a motornak sem jó. Igazi tahó dolog, ha valaki visongva, a térdét csapkodva röhög, vonyít, levegőért kapkodva nyerít. Igazából mindegyik, amelyik az ablak mögül röhögött, megérdemelne egy nekifutásból seggberúgást, szigorúan nevelő célzattal.
Számunkra csak egy tanulság van: vigyázni a sínekkel, minél nagyobb szögben keresztezni őket.
Meglopták a japán utazót
Rendszeres olvasóink közül talán sokan emlékeznek még Aoki Kunio történetére. A japán világutazó kettőötvenes Suzuki Djebeljével átmotorozott többek közt Szibérián, Ukrajnán és Románián is. Magyarországra érve a Király utcai hostelben szállt meg, ám motorját reggelre ellopták. Kunio minden reménye ellenére a Suzuki nem került meg, Zengő Zoltán segítségével azonban egy Honda Dominatorral folytathatta útját. Mielőtt továbbindult, még hozzánk is benézett a szerkesztőségbe. Igaz, útja ezt követően sem volt kalandoktól mentes.
Úgy tűnik, a japán világvándoroknak továbbra sem hoz szerencsét Budapest: Yoshihiro Shimadát bringájától fosztották meg a Kertész utcában. Yoshihiro pénteken érkezett Magyarországra, kerékpárját pedig a szállást adó bérház udvarán zárta le. Másnapra a sodronylakatot levágták, a biciklinek pedig hűlt helye sem volt.
A japán fiú öt éve indult útnak, érintette Észak- és Dél-Amerikát, Afrikát és Európát is. Útja során több mint 50 ezer kilométert kerekezett, és számos országban megfordult. Hozzánk Ukrajna, Moldova és Románia átszelése után érkezett meg. Saját honlapján naplót vezet, így kalandos útját angolul is nyomon követhetjük.
Yoshihiro egy német, Riese und Müller gyártmányú kerékpárral rótta a kilométereket. A BD-1-es jelzésű, ezüstszínű Birdy egy kiskerekű, összecsukható modell. A japán utazó elsősorban nem is az anyagi veszteség miatt szeretné mindenáron előkeríteni a biciklit: az elmúlt öt évben rengeteg élményt szerzett a nyeregben, így érzelmi okok miatt lenne nagyon fontos, hogy megtalálja.
A japán fiú a message@on-the-pla.net e-mailcímre várja azoknak a jelentkezését, akik látták a kerékpárt, vagy bármilyen, hasznosítható információval rendelkeznek róla.
Mindenki megmondta: nem lesz jó
Tényleg öregszem, vagy mi a fene van?! Oké, hogy nem kellemes átmenni a felgyűrt aszfalton, de a legutolsó időkben mindegyikbe belesajdul a derekam – ilyesmiken morfondíroztam. Aztán amikor a motort kellett felhúzni a középállványra, megállapítottam, hogy tényleg itt a vég, elment minden erőm. De pár napig nem fogtam gyanút.
Aztán észrevettem, hogy az oldaltámasszal valamiért fel akar borulni a motor. Pedig szinte tökéletesen vízszintes helyen állok. Francba, elgörbült az oldaltámasz?! Egyszerre ennyi baj, az gáz.
Már épp ott hagytam volna a motort, amikor jól hallható szörcsenéssel egy picit megemelkedett a feneke. Mi a franc? Tényleg, ül a segge. Még egy szörcs! Meg még egy. Na, nagyjából már jól áll. Nézzük csak, mi van, ha ráülök...megint lent marad. Aztazeget! Ennek beállt valamelyik hátsó telója. Még bementem vele az irodába, úgy tűnt, nem a derekam krepált be végleg, hanem a motor hátsó rugózása szűnt meg teljesen. És furán is fordult.
Szoborral terepre?
A Sebesség oltárán korábban már írtunk a Valtoron spanyol motorépítő műhely több munkájáról is. A La Bestia nevű dragster után úgy tűnt, a madridi testvérek annyira ráéreztek a café raceres irányvonalra, hogy jó ideig nem is láthatjuk őket más területen kísérletezni. Közben azért csak elkészült terepmotorjuk, a La Loma, melyet el is vittek egy krosszpályára, ahol Grantatini várta őket kamerájával.
Hárman egy Vespán
Érdekes lenne tudni, hogy a Vespa tulajdonosának mi villanhatott át az agyán, amikor kitalálta, hogy porig ülteti robogóját. A kivitelezés egyébként a motorkerékpároknál is meglepően népszerű rat tuningirányzatot követi, feladva mindenféle, kényelemre vonatkozó igényt. Bár az alacsony motoron akár hárman is elférnek egyszerre, aligha lehet néhány percnél tovább elviselni ezt a pozíciót.
Papír vagy, Rossi?
Ha a gyerek már megunta a karácsonyra kapott játékokat, vagy a bejgli maradványainak majszolása közben apának-anyának kedve támadt egy kis barkácsolásra, érdemes szétnézni a Yamaha weblapján. A japán motorgyártó jóvoltából most akár Valentino Rossi legendás Laguna Seca-i előzését is rekonstruálhatjuk, ehhez ráadásul nincs szükségünk másra, mint papírra, ollóra, ragasztóra és egy nyomtatóra.
Találjuk meg a Pannoniákat!
Veterán Pannoniákat loptak el egy garázsfeltörés alkalmával Várpalotáról. Mindkét motor egyedi fényezésű, így könnyen felismerhetőek. Az ügyben már természetesen a rendőrség is nyomoz, de talán a közösség ereje is segíthet megtalálni az ellopott motorokat.
Aki találkozik a két veterán Pannoniával, esetleg megvételre kínálják neki valamelyiket, értesítse a rendőrséget! Segítsünk megtalálni a motorokat, hiszen azok felújításában rengeteg munka van, tulajdonosuknak felbecsülhetetlen értéket jelentenek!
Elnyalta a fogaskereket, hát
Jó másfél éve nem írtam erről a dögről, hogy száradna bele az olajsár, de tényleg. A Morininek épp ellenkező irányban ment a története, mint kellett volna. Megvettem az imolai börzén talán 1999-ben, roncsként. Afféle vásárfia volt a Kati akkor beszerzett Vespa GT-je mellé. Amellé vettünk még egy Vespát (egy Primaverát), így lett hármunknak három motorja, hiszen Gajdán Miki, akit az Év Autója beszámolókból, mint másik zsűritagot ismerhet a Totalcar népe, szintén velünk tartott – az egyetlen alkalom volt, amikor sikerült elcsábítanom oda.
Reggel vettük a Vespákat, nem sokkal később a Morinit. Persze rozsdás volt, lefingott és szomorú. Kértem pumpát, hogy felnyomjam a kerekeit, volt nálam pillepalackban benzin (az imolai árusoknál sosincs, és sokszor csak ezen múlik, hogy ki lehet-e próbálni egy-egy motort ott), megpróbáltuk beindítani. Szikra volt, de a benzin nem jutott el a gyertyáig. Nekiálltunk szétszedni a karburátort, tele volt rozsdával. A benzincsap is.
Bitter: ötvenkét törés és tizenkilenc operáció után
Bitter Sándor december 19.-én, évzáró vacsorán köszönte meg mindenkinek a támogatást, majd vette át a MAMS kupát. Sanyi köszöntötte a vendégeket, elmondta a lényeget, majd rohangált körbe-körbe az asztalok között, hogy mindenkivel váltson néhány szót. Falatozás közben a Makaó GP összefoglalóját élvezhette a vendégsereg. Végül megérkezett Kelemen Krisztián, a H-Moto Team csapatfőnöke, kezében egy serleggel, amely Bitter számára a legnagyobb karácsonyi ajándék volt. A MAMS 2013-ban őt választotta „Az év visszatérőjének”.
Mi volt a célja a mai rendezvénynek?
Kend a hajadra az ajándékmotorjaidat!
Egy kis technikai összefoglaló, csak úgy Onedin családosan: feleségemmel, Katival együtt tettük le a nagymotoros vizsgát még valamikor 1998-ban. Magától akarta, nem kellett rábeszélés, amint felvetettem a témát, azonnal benyögte, ő is jön tanfolyni.
Övé volt az első rendszámos motorunk is, egy sárga-fekete 125-ös MZ Trophy, amit azért vett meg egy börzén, mert az akkor már két éve a birtokunkban levő BSA C11G elkészülése a végtelenbe tolódott, és azt akarta, motorozzunk. Azzal a kis MZ-vel párszor volt is dolgozni, járkáltunk vele, sőt megtettük vele a Miskolc-Tapolca távot kétszer is. Kati tehát szereti a motorokat, egyszer még tesztet is írt a Totalbike-ra.
Kati mindenek felett és előtt a Vespákat szereti. Az első 1967-es GT-jét – az sajnos egy zsíros hangú, hájas seggű, papír nélküli, rendőrvonzó 125-ös volt – két évig használta, annak minden percére a mai napig boldogan emlékszik vissza. Aztán lett egy háromgangos 1970-es 50 Specialja, amelyik GPS szerint megfutotta a 70-et, ellentétben például az én csodás, negyed századdal későbbi Aprilia Gulliveremmel, ami csak óra szerint ment annyit, a valóságban 61-et bírt.
Hát nem megérte?
Még október közepén hirdettünk motoros népítélet pályázatot, tessék-csak-tessék, folyvást-csak-folyvást alapon, mindenkinek. Kaptunk sok új leírást, értékelést, és természetesen voltak, akik etidő alatt bővítették korábbi írásukat. Ők mindannyian részt vettek a pályázaton, aminek díja egy patent Yamaha-dizájnos Momo sisak volt.
Ezt ne próbáld ki otthon!
Gumiégetést már sokat láttunk, autóval és motorral egyaránt. A megfelelő körökben nagy sikere van ezeknek a mutatványoknak, de megdöbbenést már aligha okoznak. A Cosentino Engineering és a Christini AWD közös projektjéből született videó azonban tényleg nem mindennapi. Ezt ne próbálják ki otthon!
Latin szépség Kawasakiból
A Valtoron motorépítő műhely munkái közül a La Bestia és a La Latina 400 is szerepelt már a Sebesség oltárán, most pedig a La Latina 900-ról küldött egy felvételt a Delgado testvérek videós barátja, Grantatini. A spanyol művészek rajonganak a klasszikus Kawasaki-modellekért, így ezúttal is azok közül választották ki az alapot, a La Bestia után ismét egy Z900-ast építettek át.
Szinte már szobor
A spanyol Valtoron motorépítő műhelyből nem először gördül már ki szoborszépségű gép. A Delgado testvérek, Carlos és Pablo nem kész elemekből legózzák össze motorjaikat, a megálmodott formákat ők maguk fúrják-faragják, kalapálják, hegesztik, vagy éppen csiszolják véglegesre - művészi érzéküket talán édesapjuktól örökölték, aki maga is elismert szobrász. Legutóbb nyáron jelent meg egy videó a félelmetes erejű, 230 lovas La Bestiáról, most viszont egy jóval szelídebb gépet készítettek.
Mire ez a felhajtás?
Amikor megkezdődött a NineT hivatalos bemutatója, az volt az első gondolatom, hogy talán túlzásba viszik a felhajtást, legalábbis ahhoz képest, mennyi újdonságot tartogatott ez a motor. A blokkot a korábbi GS-ekből már ismertük, az első villa pedig az S 1000 RR-ével egyezik meg. Az összkép mondjuk igazán pofás lett, és komolyan rákívántam a NineT-ra, de talán megvárhatták volna vele a novemberi milánói motorszalont. Igen ám, csakhogy ez egy születésnapi modell: a bajorok motorgyártó részlege, a BMW Motorrad idén kilencven éves.
Műszaki hibák, tisztes helytállás
A németországi Teutchentalban rendezték a 2013-as Nemzetek Krosszát, melyen – részben a rajongók támogatásának köszönhetően – rajthoz állhatott a háromfős magyar válogatott is. Németh Kornél, Szvoboda Bence és Firtosvári Gábor egyaránt tisztességgel helytállt, a technikai hibák miatt azonban nem sikerült bejutni az A-döntőbe, vagyis a legjobb húsz közé.
Harley a levegőben?
Nem, nem repülő H-D-ról lesz szó, de tény, hogy ezek a motorok mechanikusan, maguktól tartózkodnak a levegőben.
Motokrossz-vébé magyarokkal
A németországi Teutchenthalban, a 2013-as Nemzetek Krosszán mérheti össze tudását a világ legjobbjaival a magyar motokrossz-válogatott. A részvételhez szükség volt a rajongók támogatására is, akik anyagi támogatással segítették a szövetséget, hogy összejöhessen az induláshoz szükséges költségvetés. A versenyt a szeptember 28-29-i hétvégén rendezik. A kemény felkészülés ellenére a magyar csapat nem tartozik a vébé esélyesei közé, nagy eredmény lenne már az is, ha az A-döntőbe - tehát a legjobb húsz közé - bejutnának.
Harley és hájtek
Az utóbbi évek legnagyobb fejlesztéseit mutatták be pénteken a Harley-Davidson Budapestnél. Sokan voltak kíváncsiak a nagy durranásra, a vízhűtéses klasszikus vékettesre. Persze a Harley nem tagadhatja meg magát és konzervatív elvárású vásárlóinak is meg kell felelnie, ezért a különbségek nem változtatják meg a Milwaukee-i gépek rég megszokott képét.
A Rázósabb úton - könyvajánló
Obsuszt Roland tavaly júniusban határozta el, hogy régi, vasblokkos Harley-jával 16 ezer kilométeres túrára indul. Miután megjárta Bajkonurt, hazatérve a Totalbike-on is beszámolt élményeiről, majd úgy döntött, útikönyvet ír motoros kalandozásairól.
Útikönyv? Motoros ponyva? Napló, vagy esetleg életmód-tanácsadás? Csak nézőpont kérdése, hisz mindenki megtalálhatja benne amit keres, ahogyan én is megtaláltam azt túráim során. Egy veterán merevvázas Harley-Davidson nyergében több, mint 100 000 kilométeren és 34 országon keresztül hajszoltam a célom, az utazást. Ellátogattam Skandinávia motorépítő műhelyeibe, Csernobil sugárfertőzött területére, a bajkonuri űrközpontba pedig egészen egyszerűen bemásztam.
