Totalbike Vakbarát Hírportál

Hát persze, hogy Kína India: nem is kell mást hozzá tenni, ennyi elég. Itt ez a gif, hosszú percekig bámulhatjuk ugyanazt a szituációt. Igen, jobb ezt nézni, mint elszenvedni.

Amilyen visszataszító kis görcsnek tartottam Robbie Williamst fiúzenekari bohócként, annyira becsülöm szólókarrierjét. Mivel már mindent elért, amit el lehetett, bátran mer hülye lenni. Dizzie Rascal rapperel közösen összehozott klipjében is megőrül,csodálatosan figurázza ki a mára megöregedett modok és rockerek világát.

Indulhat a seggrázás!

Valljuk be, a motoros-akrobatás kisfilmeket már unjuk. Tulajdonképpen mind egyforma, egykerekeznek, driftelgetnek, ezazamaz. Nick Brocha, Ernie VigilIcon, az Icon, a Leo Vince és a Barbor közös anyaga egy kicsit kilóg a sorból, olyan, mint a hetvenes évek pornója: sztori is van benne.

Amellett, hogy mit trükköznek a srácok, érdemes figyelni a hátteret is, hisz izgalmas gépek villanak meg – nem véletlen, a forgatás helyszíne a világ egyik legismertebb motoros mekkája, a Barber Vintage Motorsports múzeum volt.

A Mulholland Highwayről igazából ki kéne tiltani az embereket, hagyni a sziklákat békésen erodálni. A motorosokkal meg amúgy is csak baj van – nem véletlen, hogy a youtube teli van a kaliforniai hegyi úton készült balesetes videókkal.
Tudjuk, Amerikában a kanyar csak kísérleti jelleggel létezik, nem is nagyon tudnak mit kezdeni a helyiek. Ez az anyag is szörnyű, érthetetlen, mi a fenétől nem tudja tartani az ívet a fickó – kétlem, hogy pont a bicikliseket szerette volna telibe találni...

A bukósisak kiválasztása kezd súlyos, vitákat generáló témává válni a motorosok körében. Jobbos vagy liberális? „Húgyszagú Budapest vagy ganészagú vidék?" UTE vagy Fradi? E megosztó és eldöntendő kérdések mellé már rég felsorakozott a hitvita, hogy mit húzzunk a fejünkre...

Nem is szeretnék belemenni sem a márkaharcba, sem az árversenybe, sem abba, hogy melyik biztonsági normát tartsuk mérvadónak – simán csak felhívnám figyelmüket erre a pompás reklámra, amellyel nem az amúgy is elismert márkát tolnánk, hanem a vicces kis teszttel szeretnénk nevetésre bírni az olvasókat.

Ön szívesen lenne tesztalany?

Végre ismét rájött valaki, hogy az Uralból nem csak choppert lehet készíteni. Az amerikai Icon után most az ukrán Dozer Garage gurított egy nagyot, de tőlük már láttunk hasonlót: ugye, emlékeznék meg a Dnepr customukra? Az orosz bokszer úgy lett teljesen különböző az eredeti kiviteltől, hogy akár gyári is lehetne.

A barna és a réz csodásan harmonizál egymással, a kéthengeres kardános motor szinte vonzza a szemet és megindítja a nyáltermelést – pont mint egy tábla tejcsokoládé. Az egyenes ülés és a normális ívű kormány ránézésre egészséges, kényelmes testhelyzetet kínál, el merjük hinni, hogy kellemes motorozást enged.

Akinek van vagy volt Uralja, tudja, hogy nem egyszerű üzembiztosan tartani, gyári állapotában meg pláne nem. Ennek ellenére lehet szeretni a bumfordi szovjet technikát. Azt hiszem ideje elárulni egy titkot: a szerkesztőségben is vagy, de tartok tőle, hogy Sipos soha nem fogja összerakni...

Van élet az Easy Rideren túl: motoros filmek Európában is készültek. Egyik kedvencem a lengyel Motodrama: az 1971-es mozit valamikor gyerekkoromban láttam először televízióban. Nyomokban megvolt a tartalma is – bevallom, a lengyelt én nem értem igazán –, de annyi jó motoros jelenet van benne, hogy örömmel végignéztem már akkor is.

Minap eszembe jutott, hogy micsoda őrült CZ-s őrültségek voltak benne; naná, hogy a legjobb jelenetek fenn vannak a Youtubeon. Külön öröm, hogy a lengyelek a baráti Csehszlovákia akkor még világbajnoki aranyakat hozó terepes technikáját használták. Salak Jawa is felbukkan, de van a filmben Saab, Plymouth, Gordini, meg valami japán gépnek álcázott, de beazonosíthatatlan, szerintem szoci motorból tákolt filmdíszlet is. Felismeri valaki?

Csehszlovákiából jelentjük: a gyerek egy vintage bobberrel gazdagodott. Tegnap, a nagymamalátogatás mellékprogramjaként családi kocsmázáson voltam lányommal, Piroskával és feleségemmel, Dórival. Törzshelyünkre, a háromszáz méterre levő Korona sörözőbe mentünk. Hova máshova – 15 éves korom óta ott esz a fene, ha nincs kedvem messzebbre menni.

Már odafele ballagva kiszúrtuk, hogy egykori óvodám kukái mellett micsoda kincsek vannak kidobva. Hazafelé, a jó csapolt cseh sör adta optimizmussal fel is nyaláboltam ezt a bicajt – szerintem olyan öreg, hogy még én is használhattam 28-30 éve.

Csehszlovák gyártmány, buci Barum gumikkal, meggypiros metálfénnyel; az árnyalat jól harmonizált a rozsdával, ami a láncon, a csavarokon és a lánckeréken rőtül. Reggel Piri azzal keltett, hogy „apa, szereljünk biciklit!", így előszedtem édesapám szerszámait és nekiláttam.

A gumik tök laposak voltak, de szerencsére nem defektesek, felfújtam, tartja a nyomást, igaz, azzal, hogy a szelepre bármilyen pumpát ráillesszek, meg kellett szenvedni, de a végül a lidlis lábpumpa szorosan, nagyon szorosan, de kiadta.

Igazából olaj kellett neki, jó sok. Minden be volt állva, de szép lassan fellazult, most már szépen forognak a kerekek is. A láncot persze le kellett venni, kis erőltetés után leugrott a bilincs, így rendesen át tudtam áztatni Husqvarnás gépolajban – biztos van valami jobb is erre a célra, de ez volt a polcon.

Az ülés négy magassági ponton rögzíthető, mivel a gyerek még csak kettő és fél éves, letettem legalulra. Lesz még vele munka, az összes csavar tiszta rozsda, de nincs itthon semmi cseredarab, a csavarbolt meg vasárnap zárva. Szívem szerint a pedáltengelyt is kivenném, de annak csavarja egyelőre lazán elforog, még ki kell találnom az okosat – arra most nem volt idő, Piroska birtokba akarta venni. Hát íme. Imádja, pedig fixi. Hoppá, hipszter lett a gyerek? 

Mióta írtunk az indonéziai Jogiában alkotó Darizt Designról, a kis műhely egyre ismertebbé vált. A világ legnagyobb motoros portáljai és custom-gurujai lelkesednek az ázsiai mesterért. Nem véletlen: a hihetetlen arányérzékkel és formatervezési leleménnyel dolgozó férfi olyan kisköbcentis motorokat épít, amelyet még előtte senki sem.

Agus Darizt stílust teremtett. Ehhez kellett a forró égövi ország, az ottani közlekedési kultúra és a lelemény is, amely segítségével mindent felhasznál: hulladékvasat, roncsokat, régi ipari gépek alkatrészeit. Az ősszel elkészült 16-os számú gépe kapcsán kis videócska is készült – ugyan a szokásos műhely plusz motorozás van benne, ennek ellenére mégis más hangulatú, mint amit az európai és amerikai anyagoktól megszoktunk.

Azon túl, hogy szörnyen csúnya a hosszított lengővilla és a traktorgumi, nem nagyon tudtunk mit felhozni a bugyuta amerikai divat ellen. Az országban, ahol a kanyarokat csak bizonyos régiókban, kísérleti jelleggel tartják, kialakult egy divatirányzat, ami az egyenes sprinteléseknek kedvez: az erős sportgép a durva gyorsulástól sem ágaskodik fel.

Arra, hogy ez ilyen ótvar balesetet is kiadhat, nem gondoltunk. Ugye, ha egy gyári gépen leránt a fizika egynémely törvénye, meg a vezető hülyesége, lekoppansz, aztán valami lesz. Itt meg... szerencsétlen nőtt a széles gumi berántotta a váz és a lengővilla közé, feltehetőleg komoly bőrsérülést és akár medencetörést és gerincsérülést okozva. Még jó, hogy nem estek el – akkor a végtagjai is törtek volna a ráforduló géptől.

Ne menjenek tovább, megvan a hét hülyéje, aktuális barma az Istennek: a volvós nő ezt most tényleg megérdemelte, sőt, óriási szerencséje volt, hogy nem ölt meg néhány motorost. A 400 tagú konvoj rendőrségi engedéllyel haladt North Myrtle Beach irányába, ahol a helyi drag versenypályán kívántak meglátogatni egy rendezvényt.

A videón is látszik, hogy nem volt gyorshajtás, se egykerekezés, se vagánykodás. A leírás alapján még járőrkocsi is kísérte őket, sőt, időről időre kiálltak az autópályán, hogy a feltorlódott autósok elhaladhassanak.

A Volvo vezetője ezt nem tudta kivárni, nekiállt a fűben előzni, pattogó gépkocsival száguldott el a motorosok előtt. Amikor eléjük vágott, a manőver nem sikerült, keresztben csúszva szállt át a túloldalra – csoda, hogy senki nem sérült meg.

Kicsit több mint egy éve kezdtem el vespázni, de már nem merek mérleget vonni az eddigi gyötrelmekről, kiadásokról, illetve a cserébe kapott élményekből. Amikor tökéletesen működik a PK, az bőven kárpótol azokért a hónapokért, amikor Gianninál tölti az időt szétszerelve, hogy kiszűrjük az aktuális hibákat. Semmi ésszerűség, tudom, de mégis imádom ezt a vacakot.

A Vespa veszedelmes hobbi, mert a boldogság napjai mindig újabb ötleteket adnak a gép továbbfejlesztésére. Ezekhez az olasz robogókhoz érdemes hozzátenni még egy kicsit, amire a gyár erősen rá is tesz a márka marketingjével. A magyarországi klub fórumát olvasgatva jöttem rá, hogy a betegség nem korlátozódik az öreg kétüteműekre. Az 1996-óta tartó négyütemű korszak típusait, az ET-ket, LX-et, vagy a nagy kasznis Granturismókat is lehet tuningolni, dobni rájuk egy dögösebb fényezést, vagy egy szett fehér oldalfalú gumit. És tudják mi a vicc? A Vespáknak az ütött-kopott állapot is baromi jól áll, ahogy ott cikáznak valamelyik olasz nagyváros forgalmában. 

Persze az anyagi csőd elkerülhető, ha valaki nem bír lépést tartani az álmaival. Egyszerűen el kell adni a Vespát a fenébe, aztán vissza se nézni és átülni egy Hondára. Azt garantáltan semmi kedvünk nem lesz csinosítgatni, szinte soha nem kell szerelni, viszont keveset fogyaszt és mindezt nagyon sokáig tudja. 

Aki inkább mégis maradna az elmebetegek közt, azt szeretettel várja az idei Vespa börze. A hazai klub a hónap elejéről most szombatra (április 20.) halasztotta az eseményt az időjárás miatt. Miután végigverekedtem magam a hivatalos közlemény ellenpontozásos részein (régi alkatrészek - csillogó, új motorok) és az olyan közhelyeken, mint a márka szerelmesei és a darazsak, megérkeztem az állításhoz, amit teljes mértékben igaznak érzek.

Akinek régi Vespája van, egy idő után vágyni fog egy újra, akinek új van, rákíván egy régire. Az idei börze egyben egész napos kötetlen találkozó is. Mindenféle holmikat kínálnak majd olcsóbban a támogatók, akik ügyességi  versenyt is rendeznek, kifejezetten robogósoknak. Ha minden jól megy, a rögtönzött standokon ott lapul majd a rég keresett műszerfal az ősöreg Specialhoz, a hosszabb áttétel, valódi bőrből készült nyereg amit eddig nem sikerült beszerezni más forrásból, esetleg más számára értéktelen kacat. A börze délelőtt 11-kor kezdődik, és körülbelül 16 óráig tart majd Budapesten, a Könyves Kálmán körút 16.-ban, A Lurdy házhoz közel lévő Tutto Moto márkakereskedés területén. 

Nagyon vágyom egy szép króm csomagtartóra, de elhatároztam, hogy pénz nélkül megyek, hiszen a fejben vásárlás is nagy élvezet.  

További információ a Facebookon, és a klub levélcímén.

Lassú öreg motorokkal szenvednek és ezt nevezik versenynek? Igen! A 74-motorcycles blogon kiváló kis videót találtunk a 19. Classic Clubman Trial futamáról, amelyet a belgiumi Aywaille-ben rendeztek.

Sajnos nálunk nincs nagy hagyománya a triálsportnak, bár az utóbbi években egyre többen hódolnak az aránylag olcsón űzhető szakágnak. A régi twinshock gépek viszont szinte csak a lomisok jóvoltából kerültek be az országba – a videót elnézve izgalmas lenne egy magyar hobbi-bajnokság ezekkel is.

További képeket itt találhatnak: pinkbike.com

A rosszfiúk is lehetnek jó fejek: talán így lehetne megfogalmazni a The 59 Club filozófiáját, amelynek okán a hatvanas években rendkívül népszerűvé és példaértékűvé vált a máig több mint 30 ezer taggal büszkélkedő angol klub.

A társaságot egy anglikán ifjúsági klub alapjain hozták létre, Hackney Wickben, Kelet-Londonban, 1959. április 2-án. Ugyan az alapító John Oates tiszteletes volt, de egyházi előrelépése okán két másik pap, Graham Hullett és William Shergold vették át évtizedekre az addigra egyre több fiatalt egybefogó klubot.

A motorozást és a keresztény életszemléletet a társadalmi felelősségvállalással összekötő 59-esek a világ legnagyobb motoros klubja. Mivel a kilométerek gyűjtögetésén túl próbálnak hasznosak is lenni, elismertek és megbecsültek. Nézzék meg ezt a hatvanas években készült kisfilmet róluk – nem csak izgalmas motorok vannak benne, a mondanivaló sem utolsó.

Köztudott, hogy újabban buzulásig rajongok a közúti motorversenyekért, legfőképp az Isle of Man TT-ért. Ennek örömére Árpád többször is megkínált az elmúlt hetekben, legújabb felfedezettje, a finn Juha Kallio videójával. Róla mindössze annyi információnk van, hogy a finn gyorsasági bajnokságban motorozott, nem rokona a híres motorversenyzőnek, Mika Kalliónak és az idei évben újoncként indul az Isle of Man TT-n.

Többnyire havas utakon és saras bukkanókon használja Harley Davidsonját. Mutatványaival első számú kedvenccé avanzsálta magát, ezért bízom a júniusi kézfogásban. A Man-szigetről érkező legfrissebb időjárási hírek szerint esélyi alaposan megnőttek, feltéve, ha a tavasz és nyár idén elmarad.

Férfiak, aki életüket teszik kockára azért, hogy nézők jól érezzék magukat. Őrült vidámpark, kopott deszkákból tákolt katlan, dervisként forgó mulatságosok: az allahabadi srácok úgy köröznek a Halál Falán, mint senki más.

Gizda motorok, gyengécske Marutik, őrjöngő nézők – félelmetes és csodálatos az igyekezetük és azt támogató fizika. Kattintsanak, dőljenek hátra, borzongjanak. Ennyi.

Végre beköszöntött a jó idő – ami persze nem tartott túl sokáig –, így rászántam magam a Simson szétszedésére. Bár a motor állapotát már korábban felmértem, sőt, az alkatrészeket is megvettem hozzá, kicsit tartottam tőle, hogy kellemetlen meglepetés ér majd. Nem így történt, nagyjából azt kaptam, amit vártam.

A munkát a kormánynál, a kezelőszerveknél kezdtem: a kormányburkolat szép hullámos, a festék is pattog róla, de rendbe lehet hozni. A fék- és kuplungkar viszont törött, ez így nem mehet vissza – szerencsére már megvan helyette az új. A kormányvég dugó is volt már néhányszor kiszedve, ezt pedig az előző gazdája korántsem roncsolásmentesen oldotta meg. A lámpaházba bepillantva ráadásul az is tisztán látszik, hogy a kilométerórát és a gyújtáskapcsolót aligha vették ki az előző festés alkalmával, így mindenhová jutott a pirosból.

A sárvédőket és a blokknál található takarólemezeket kicsit egyengetni kell majd, de ez egyáltalán nem vészes. Sokkal problémásabb az ülés, amely sajnos nagyon csúnyán volt javítva, a zsanért biztosan nem gyakorlott kézzel hegesztették vissza, ráadásul ehhez a szivacsot sem vették le, így egy jókora lyukat égettek bele. A huzat persze szakadt már, de egy negyvenéves motornál ez nem meglepő.

A kipufogó szintén a legrosszabb állapotú alkatrészek közé tartozott, és a kerekekkel is lesz munka bőven. Át kell gondolni a vezetékelést is, hiszen ide-oda betoldogattak, talán több volt a szigetelőszalag, mint a kábel.

A motor fényezésében szeretnék minél közelebb jutni a gyári színekhez, így örültem annak, hogy a sárvédőn – ha kissé megfakulva is – de a feltehetően eredeti bordó színnek megvan a nyoma. A tankon pedig finom csiszolópapírral sikerült addig hatolnom, hogy a zöldesszürke látható legyen. Egyes források ugyan megadják az ezekhez közelítő RAL-skálás színkódot, de valójában a Simson gyári színei nem felelnek meg ezeknek.

A következő lépés majd a lemezek kiegyengetése, és a festésre való előkészítés lesz. Bár átmenetileg visszatért a hideg, és ilyenkor nem élvezem a szabadban a munkát, mégis haladnom kell, ha tavasszal motorozni szeretnék.

Nem lehet mit hozzátenni, a képeken jól látni, hogy kell lassan eljutni sehova. A francia srácok videója nem akarja megváltani a világot, csak megmutatja, hogyan lehet rendkívüli sarat dagasztani, majd röhögve dagonyázni benne.

Igen, ilyen a jó marketing: Giacomo Agostini, a legendás motorversenyző bemutatja Loverét, a települést, ahol született. A lombardiai Iseo-tó partján található város sokak szerint Olaszország egyik legszebbje – már a negyedik századtól lakott, így nyugodtan mondhatjuk, történelmi falak verik vissza az MV Agusta hangját.

Önök szerint Budapest bemutatáshoz milyen hazai autó- és motorversenyzők lennének a legmegfelelőbbek?

Nagyobb térképre váltás

Elrepült az idő, ma tíz éve, hogy meghalt Barry Sheene. A gyorsasági motorversenyzés nagy forradalmára, 1976 és 1977 világbajnoka volt az utolsó brit, aki a királykategóriában futamgyőzelmet szerzett.

Sheene alaposan felforgatta a Grand Prix íratlan szabályait. Sokan úgy tartják, nem is az olasz Agostini, hanem ő volt motorversenyzés első sztárkaraktere. Noha a ranglétrát becsületesen végigjárta, úgy tartotta, egy motorversenyző nem csak akkor hiteles, ha olajos a keze. Ha tehette, mindig a névre szóló rendszámú Rolls-Royce-al utazott a versenyekre, a szállodákban pedig ragaszkodott a hetes számú szobákhoz. Nők terén is magasra tette a lécet, a népszerű glamour modellt, Stephanie McLean-t vette később feleségül.
Sokan a harsány színkombinációk megjelenését is Sheene számlájára jegyzik. Ízig-vérig motoros családból származott, apja után nővére, Maggie is bolondult a kétkerekűekért olyannyira, hogy feleségül ment Paul Smarthoz.

Sheene nevéhez számos, vicces történet köthető. Bukott egy futamon és az örök elnyomásban szenvedő csapattársa és barátja, jelenleg szakkommentátor Steve Parrish előtt megnyílt az út, hogy versenyt nyerjen. Parrish nem tudott élni a lehetőséggel, szintén elesett. Sheene a verseny után odaballagott és megjegyezte: állandóan a nyavalygását hallgatja, hogy miatta nem tud győzni. A végén hozzátette, több ilyen lehetősége nem lesz az életben. Mindketten jót nevettek, de Parrish valóban nem nyert egyetlen futamot sem karrierje során. A másik hasonlóan közismert sztori, amikor Daytona-i bukását követően, amelyben majdnem elveszítette lábát, megjegyezte, ha versenyló lenne, biztos lelőtték volna.

Sheene versenyzői pályafutása után, a nyolcvanas évek végén családjával Ausztráliába emigrált, bízva abban, hogy a melegebb levegő és az ottani klíma elviselhetővé teszi, akkorra már állandósult végtag-fájdalmait. A népszerű Gold Coast-on telepedtek le, és egészen idilli életet éltek 2002 júliusáig, amikor daganatot diagnosztizáltak az egykori szupersztárnál.

Nem vetette alá magát a szükséges kezeléseknek, hagyományos gyógymódokat alkalmazott. 2003. március 10-én teste sajnos feladta a küzdelmet. Személyében a motorsport történelmének egyik legérdekesebb alakját veszítettük el. A sors fintora, hogy mindössze tíz évvel élte túl kebelbarátját, az ugyancsak lázadó Forma 1-es versenyzőt, James Huntot.

Egy kínai tűzoltó egy egyedileg épített szolgálati Loncin LX250 motorkerékpáron a pekingi Tiananmen téren, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésének helyet adó Nagy Népi Csarnok körül 2013. március 4-én.

(MTI/EPA/Diego Azubel)

Ki mondta, hogy a gyerekek lökődős biciklijei csak modernek és divatosak lehetnek? A holland Dunecraft pont azokra gondol, akik maguk is veteránoznak, és szeretnék, hogy utódjaik is hasonlóan szép szerkezeteken száguldozzanak az udvaron meg a járdán.

A húszas és harmincas évek stílusában, a régi motorkerékpárok formáit átörökítve készülnek az apró szépségek. Anyaguk fa, rétegelt lemez, amely erős és jól tűri az időjárás viszontagságait. Többféle színt és kivitelt választhatunk – könnyű igazodni a papa garázsban díszelgő igazi, nagy motorjához.

Gys Dune, a cégecske tulajdonosa maga is rajong a régi járművekért – saját kezével restaurált egy Vincent Rapide-ot. A kis bringák is manufakturálisan, egyedi igényeket figyelembe véve készülnek – sajnos éppen ezért áruk is magas, közel 170 ezer forintnyi euró. Mielőtt szívünkhöz kapunk, lássuk be, megvenni végül is nem kell – van éppen elég ügyes apuka Magyarországon is, lehet alkotni a műhelyben!

Értem én a sztorit: egri diákként mi is fejünkbe vettük, hogy megtaláljuk a város legjobb kocsmáját. Amit csak lehetett, meglátogattunk, ittunk bort, sört, fröccsöt, szeszt, de a végén mindig visszatértünk a Hársfába, Marikához és Éva nénihez. Az lett volna a legjobb?

Nem tudom, de megszoktuk, jól esett fáradtan lerogyni a székre, még fáradtabbá válni az újabb és újabb körtől. Törzshely volt az, mi meg fiatalok, ezernyi pontból álló koordináta-rendszerünkben pirossal kiemelt karika volt a színház melletti krimó – szerettük.

A The Best Bar in America egy olyan film, ahol szintén a legjobb bárt keresik. Ehhez egy 1960-as BMW R60/2 használnak, amelyhez egy csodálatos Velorex 560 cseh oldalkocsit csatoltak. 93 nap, 11 ezer mérföld, rengeteg italkimérés – a bemutató tavasz közepére várható.

Láttuk mekkora káoszt képes okozni ebben az országban három centi hó. A tévében rögtön nem várt hóhelyzetről nyervognak a fejetlenségtől megtört szóvivők, munkagépek vesznek el, utak válnak járhatatlanná, megbénul a főváros. Pedig egyszerűen csak tél van - tavaly is volt, jövőre is lesz, ez ilyen.

Mit csináljon a motoros, ha a mai napsütést majd szürke felhők váltják le, és sűrű pelyhekben hull a hó? Fel kell csatolni a síléceket - a motorra. A csehek már rég kitalálták: a katonai fejlesztésük képen meredeken mutat, de a videó tanulsága szerint csodásan működik.

Önök kipróbálnák?

Szervizkönyves Honda CBF500 eladó. Nagy ügy, de érdekes mellékszál, hogy ez biztos, hogy nincs visszatekerve, sőt, gazdái büszkék is a futásra: nem csalás, nem ámítás: 349998 mérföld, 563267 kilométer van benne.

A több mint félmilliót maga mögött tudó gép egy egészségügyi szolgálat futármotorja volt – gyaníthatóan fel le járta az országot, dobozában vérplazmával és egyéb életmentő ezzel-azzal. Az eladó szerint nem roncs, sőt, új gumival a műszakin is átmenne.

Balázs László, a Karasna szervizvetője elmondta, hogy a bődületes kilométerszám meglepő, de nem lehetetlen: „Ha az olajat, légszűrőt és az egyéb kötelező érvényű cseréket megkapta a Honda, összejöhet ennyi. Feltehetőleg folyadékhűtéses motorja nem bontatlan, törvényszerű az új alkatrészek beépítése ekkora futás mellett. Gondolom hidegen sem nyelezték – a megfelelő melegítést minden motor meghálálja."

Az angol ebay-on hirdetik: nem azt mondjuk, hogy vegyék meg, de figyelni mindenképpen érdemes, kíváncsiságból. Vajon mennyiért megy el a motor ami tizennégyszer kerülhette volna meg a Földet az Egyenlítő mentén?