Vannak örök hippik. Vannak született csinovnyikok. Akad olyan is, aki képtelen a négy fal között maradni, mert eleve autó- vagy motorbuzinak születik. Mások meg törtetnek, mindenük a karrier és a baktériummentes konyhapult. Sokfélék vagyunk és egy bizonyos kor fölött megkövülnek a viselkedésmintáink, a korábbi luxusaink meg közben elvárássá válnak, ha valahogy ki tudjuk egyáltalán gazdálkodni őket. Szimpatikusabbá azonban nagyon kevesen válunk. És a legnehezebb, de tényleg a legnehezebb dolog már érett, sőt, beért emberként valami újat csinálni, olyat, amihez komoly agyi, lelki befektetés kell. Valami mást, olyat, ami jó sokáig esetleg még kényelmetlen is, mindezt csak annak reményében, hogy utána esetleg szintet lépjél örömben.
Még a blokkszétborítós anyagban is benne volt, hogy mivel szembesültem, mikor az első olyan alkatrészt levettem, ami már bepillantást enged a blokkba. Ez név szerint a reed-valve (membránszelep) volt. Szeretem reed-valve-nak hívni és annak is fogom, és most, hogy ezt tisztáztuk, menjünk kicsit bele a lelki világába.
A MotoGP ausztriai futama sok szempontból érdekes volt, magát a versenyt megírja majd szerdára Guld kolléga, aki kint volt a helyszínen, most foglalkozzunk inkább azzal, hogy Johann Zarco egy évvel a szerződése kifutása előtt otthagyja a KTM-et.
A suzukai nyolcórás mindig izgalmas - egyrészt mert az Endurance Világbajnokság zárófutama, másrészt a japán gyártók hazai versenye, ahol mindig sztárparádéval állnak fel a gyári csapatok. Az elmúlt években már-már külön presztízskérdés lett, hogy ki hány sztárt hív el más gyorsasági világbajnokságokról. Az idei évben elég kaotikus lett a verseny vége, győztesnek utólag a Kawasaki gyári csapatát hozták ki, ahol három Superbike VB-s pilóta húzta a gázt - Jonathan Rea, Leon Haslam és Toprak Razgatlıoğlu nagyot mentek, a Kawasaki ugyanis ezelőtt csak egyszer, 1993-ban nyert Suzukában. És most térjünk rá a lényegre, hogyan is készítették fel a Kawasaki Ninja ZX-10RR-t a nyolcórás menetre.
Mindössze két olyan motorversenyző van most a MotoGP-ben, aki még nem írt alá a 2020-as szezonra, Jack Miller és Takaaki Nakagami, és úgy tűnik, hogy nem lesznek nagy drámák és izgalmas fordulatok a jövő évi felállásban - ettől függetlenül a pletykáknak pörögniük kell - ld. még a Superbike VB-t, ahol éppen a nyári szünet alatt jönnek elő a legvadabb elméletek. Vegyük végig, mik a pletykák és a tények!
A fokozatos fejlődés híve vagyok. Motorozásban is. Sőt, pláne. Igaz, ha a fejlődésem olyan fokozatokban történik, ahogy eddig, akkor nagyjából az unokám jut majd el először oda, hogy pályamotorozzon. Én meg addigra már halott leszek. Fokozni kéne a tempót.
Ha a szádat még nem is hagyta el, de biztosan hallottad már a mondást, hogy minden motor terepmotor, csak megfelelően kell használni. Ezt a tézist erősíti meg az alábbi videó, amin két különc veterán, 1100-as Honda Goldwingeken terepezik. A csúcspont pedig az, amikor egy Husqvarna endurón ülő ember veszi őket, és szemmel láthatóan a Gold Wingek nem tartják fel a Husqvarnát. Bár unalmas onboardnak indul, érdemes végignézni, mert néhol határozottan durván mennek, és nem csak ahhoz képest, hogy Gold Wing van alattuk.
Új közösségi tömegközlekedési szolgáltatás indul a jövő héttől, Budapesten. A kulcsnélküli elektromos robogó-megosztó rendszer látványos járművekkel száll be az egyre több szereplős versenybe. Első ütemben száz darab elektromos robogót helyez ki az utcákra a 100%-ban magyar tulajdonú üzemeltető, később ez a szám növekedni fog.
Michael Woolaway a Deus Ex Machina motorépítője, és időnként magának is épít valami érdekeset, igaz, az jó eséllyel erősen más hangulatú lesz, mint amit a Deus potenciális ügyfelei keresnek. Tavaly például a Pikes Peak hegyi felfutóra épített egy Ducati Hypermotard SP-t, amelybe egy Ducati 1198 RS superbike versenymotor blokkját csavarozta bele - és azzal 156 kilós és 200 lóerős szörnnyel végül a második lett a kategóriájában.
Ahogy minden évben eljön a versenynap, úgy az ötödik napon véget is ér itt Erzbergen minden, a kisvárost visszakapják lakói, újra a béke és a nyugalom szigete lesz, a bányában pedig újra bányászok dolgoznak, nem a motorosok. De a vasárnap pont azt hozta és adta, amire vártunk, amiért nézők tízezrei is eljönnek: egy hatalmas versenyt, látványos és hihetetlen pillanatokat, izgalmakat, dicsőséget és bukásokat, sarat és port, szenvedést és euforikus élményeket.
Szombaton éjszaka megint az eső kopogására ébredtünk, a víz egyre csak verte a sátrak, autók tetejét. Ahogy híztak a pocsolyák, úgy tűnt egyre kevésbé lehetségesnek a pénteki idők javítása. Reggelre aztán alkalmanként kisütött a nap, csak pocsolyák maradtak, a gyomorgörcs. Tegnap jók voltak az időjárási körülmények, a jól fogott a nedves talaj, és a magyar indulók előtt csak 400-600 versenyző taposta a pályát. Az akkor megfutott időeredményen kell javítani úgy, hogy ma sár van, és a nyomvonalat még plusz 1800 versenyző túrja-kaparja, mire újra nekiindulhatnak a fiúk.
Ha jó idő van, minden van- aktualizálhatjuk a mondást az Erzberg Rodeo pénteki napjára. És tényleg nagyon kiadta. A péntek mindig az Iron Road első futamának napja. Ez a sorsdöntő kihívás: az Erzberg aréna szintjéről indul el mind az 1800 versenyző, hogy 12 kilométer és jó 700 méter szintkülönbség megtétele után a mezőny izgatottan várja az időeredményeket. Nagyon fontos, hiszen a pénteken és szombaton megrendezett Iron Road első 500 versenyzője állhat oda a vasárnapi Hare Scramble-re.
Idén 25. alkalommal rendezik meg az Erzberg Rodeót, a fergeteges enduró versenyt. Új- Zélandtól Namíbián át az Egyesül államokig mindenhonnan érkeztek versenyzők, ötven nemzet indulói állnak rajthoz a versenyen, ahol a célba érkezés már felér a győzelemmel. Magyarországról idén tizenketten neveztek, köztük talán az első magyar női induló.
2017 után a Totalbike ismét a helyszínről fogja közvetíteni a Man-szigeti TT eseményeit. Persze csak akkor, ha minden jól alakul, odaérünk épségben, nem késsük le a gépet, egyáltalán elindul, és amennyiben alábbhagy a jelenleg bennem tomboló tüszős mandulagyulladás.
Az elmúlt időszakban gőzerővel dolgoztam, illetve dolgoztunk azon, hogy a motor végre hazai vizeken legyen. Még nincs a kezeim között, de látom a fényt az alagút végén. Ami biztos, hogy ezt a tortúrát nem kívánom egy ellenségemnek sem, mert több mint hét hónap telt el azóta, hogy eldöntöttem, ideje megpakolni a konténert és hajókázni.
A Honda CB750 egycsapásra megváltoztatta a motorozás világát: az első olyan nagyszériás motor volt, amely keresztbe épített négyhengeres motorral, önindítóval és tárcsafékkel érkezett - és erre használták először a superbike kifejezést, jelezve, hogy új mércét állított fel. 1969 mérföldkő volt a motorgyártás szempontjából.
A magyar motorsport története nem a záporozó sikerekről szól, hanem a küzdelemről, elszántságról, a szűkös lehetőségekről, szorgalomról, összeszorított fogakkal viselt, néha szó szerint fájdalmas áldozatokkal járó harcról - és ebből néha kinőttek olyan eredmények, mint Drapál János vagy Szabó II László futamgyőzelmei. Ha valakit érdekel a téma, a Motorversenyek 1948-1971 című albuma kötelező darab, innentől idézném az egyik szerzőt, Nyitrai Istvánt:
(Ti, akik vasárnap reggelente várjátok a szerelős posztokat, és zavar, hogy mostanában nem mindig akkor élesednek, utána viszont már nem találjátok őket, javaslom, inkább iratkozzatok fel a szerzői facebook-oldalamra, mert ott fent van az összes poszt, visszapörgethetően, valamint privátban tájékoztatni szoktam mindenkit arról is, jön-e valami érdekes és mi az oka az elmaradásoknak.)
Valahol ott hagytuk abba Bálint CB125-ösének a sztoriját, hogy meglettünk az olajcserével, a légszűrőkkel, a karbicsonkokat pótoltuk, a karbikat nagyjából belőttük, ránéztünk a gyújtásra, s ezzel azt hittük, a nehezén túl vagyunk. Ó, mi szerencsétlen álmodozók...
Ver engem a sors: egyik reggel éppen jöttem be dolgozni a Bandittal (ideális városi jármű :D) - szemerkélt az eső, éppen csak gurultam, adtam egy minimális gázt, majd hallottam egy halk "páng"-ot. Ó, adja isten, hogy ne a gázbovden legyen - gondoltam. De az volt.
A Motorrad Fuchs 25 éve foglalkozik veteránokkal - 2006-ban nyílt a motorokra specializálódott restauráló műhelyük, és elképesztő a kínálatuk, a honlapjukon órákra el lehet veszni - még Csikóst is ki tudtam zökkenteni vele, pedig elég elfoglaltnak tűnik. Viszont ha csak egy motort nézel meg közülük, akkor ez a Norvin legyen az.
Abban megegyezhetünk, hogy idáig ez leginkább az orális örömszerzés önmagamnak kategóriába sorolható szórakozás volt. Talán egy fejezet ezzel lezárult. Minden darabokban volt már, ennek megfelelően mondhatom, hogy a drámai alkatrész-beszerzések korszaka többé-kevésbé lezárult. Na nem, nem lett olcsóbb vagy egyszerűbb ezután sem, de már sokkal inkább tervezhető volt, mire kell majd kiadni.
A MotoGP-ben most divatos könyöklős stílust szokás a Márquez-korszak hozományának tekinteni, de hozzá kell tenni, hogy maga a mozdulat már a nyolcvanas években a repertoárban volt, csak kevesen használták. És nem is Ben Spies volt a könyöklés nagy úttörője, hanem egy francia úr, Jean-Philippe Ruggia.
Az idei Superbike-világbajnokság egyik érdekessége a Ducati V4-es versenymotorja lesz, amelytől az olaszok azt várják, hogy végre visszaszerzi nekik a győzelmet. Érdemes egy pillantást vetni Eugene Laverty V4 RS19 versenymotorjára.
Nem akkor váltott zöldre a lámpa a Fogarasi úton, már jó ideje szabad volt az út. Előttem senki, csak én jövök a külső sávban motorral. A Bagolyvár utcai lámpánál egyszer csak befordul elém egy kisautó, tán Corsa.
Nagy fék, duda, ökölrázás, káromkodás. Nézek a sofőrre, mégis, mi az istenverését csinál? Az meg, megdöbbent arccal néz vissza a garázda motorosra, és mutogat. Mutogat a lámpájára: neki zöldje van, tehát mehet. Mégis mit hőbörög a sisakos majom?!
A megdöbbenéstől csak annyit tudtam hirtelen kinyögni, hogy és akkor a szemből jövőt el kell ütni? Hát annak van elsőbbsége! De kicsit el is bizonytalanodtam – lehet, hogy én néztem be, és piroson hajtottam át? Kizárt, basszus, az nem lehet. Tuti, hogy zöld volt. És ebben a pillanatban összeállt, mi is történt.
Míg nálunk tényként kezelik, hogy a nyomtatott újság már halott, és csak különcök olvasnak papírról, addig nyugaton megéri hajszálvékony rétegnek szóló, kizárólag a 80-as, 90-es évek motoros dolgaival foglalkozó lapot indítani. A Retro-RR megjelenése egyértelmű üzenet a világnak: eddig a 60-és és 70-es évek volt a menő, most viszont ideje rehabilitálni a 80-as és 90-es éveket is, elvégre ez volt a Superbike aranykora.